Századok – 1977
Közlemények - Jeszenszky Géza: Jászi Oszkár és R. W. Seton-Watson levelezése az első világháború előtti években 749/IV
758 JESZENSZKY GÉZA megjelent könyve szellemében. Maga a szemle foglalkozni kívánt a kevéssé ismert európai nemzetek történetével, aktuális poltikai kérdéseivel, nemzeti kultúrájuk valamennyi szférájával, így irodalmukkal, művészetükkel, nyelvükkel. (Ezek szerint e folyóirat megvalósulásának sokkal inkább tekinthető a londoni egyetem kelet-európai intézetének 1922-ben Seton-Watson szerkesztésében megindult vállalkozása, a Slavonic and East European Review, mint Seton-Watson első világháború alatti és utáni propagandafóruma, a New Europe.) Az eredeti tervek szerint a European Review — többek között — jelentős teret szentelt volna nem csupán a magyar problémák, de a magyar eredmények bemutatásának is. A szemle teljes szabadságot kívánt biztosítani szerzőinek véleményük kifejtéséhez, mégis megállapítható, hogy a folyóirat eszmei arculatát a nacionalizmus 19. századi liberális, toleráns változata szabta volna meg. „Mindenekelőtt a European Review célja a nemzeti individualitás bemutatása és bátorítása lesz. . ., a tiltakozás a meggondolatlan uniformizálódás erősödő modern tendenciája ellen." Szerkesztője vallásos-tradicionalista beállítottságát az is jelzi, hogy az egyes magyarországi nemzetiségeket egyházukon, illetve egyházaikon keresztül tervezte bemutatni (12—13. sz. irat). Jászi üdvözölte az elgondolást és késznek mutatkozott a közreműködésre, de egy föltételt leszögezett: a szemle mondja ki világosan, hogy a magyar uralkodó osztályok, „a magyar nép és a nemzetiségek jogainak bitorlói" elleni kritikája nem irányul maga a magyar nemzet ellen. (14. sz. irat.) Jászi tehát észrevette, hogy Seton-Watson kampányát — szervezője tisztességes szándékaitól függetlenül — az osztrák, román és szláv soviniszták sikeresen használták föl magának a magyar népnek a lejáratására, rossz híre keltésére. Seton-Watson méltányolta Jászi fönntartásait, megismételte, hogy „el akar kerülni mindent, ami sérthetné a mérsékelt magyar fölfogást," s fölajánlotta, hogy szóban tárgyalja meg ezt a kérdést Jászival Budapesten (15. sz.irat). Ennek megfelelően létre is jött kettőjük találkozója, valószínűleg 1914. május 31-én (16. sz. irat), szó szerint a tizenegyedik órában a Seton-Watson által oly sügetőnek tekintett délszláv kérdés megoldására. Ferenc Ferdinánd trónörököstől Seton-Watson sokat várt e tekintetben,4 9 az ő meggyilkolása, majd a Szerbiának átnyújtott osztrák-magyar ultimátum véget vetett Seton-Watson reményeinek, hogy a délszláv kérdés megoldható békés úton, a Habsburgmonarchia keretében. Ausztria-Magyarország egykori kritikus barátja többé nem a belső alkotmányos reform módozataival foglalkozott, hanem azzal, hogyan lehet eltakarítani az útból a Monarchia nemzetiségeinek érvényesülését gátló elavult politikai szerkezetet, a német ambíciók osztrák és magyar előmozdítóit, Britannia ellenségét. „Az általam éveken át hirdetett megoldások — délszláv, hungar5 0 - tegnapelőtt éjfélkor természetes, azaz inkább rendkívül természetellenes halált haltak. Mostantól fogva elkerülhetetlen egy nagy-49 „Belé helyeztem minden reményem a jövőre nézve. . . Ha Ferenc Ferndinándnak megadatott volna az alkalom, úgy ő a trializmus módosított formájával további lépést tett volna ebbe az irányba [a föderalizmus irányába]. . . Szerencsétlen módra a háromszoros átokra méltó fiatal őrültek, akik a gyilkosságot kitervelték. . . a Monarchia jelenlegi politikai rendszerének első számú politikai ellenfelét összetévesztették magával a rendszerrel. . . Ő egy haladó gondolatot testesített meg a mai Európában, s halálával egész Európát veszteség érte". R. W. Seton-Watson Madame Gruic-nak, 1914. júl. 21. és The Spectator, 1914. aug. 15. 232-233, idézi Arthur J. May: The Passing of the Habsburg Monarchy 1914-1918. Philadelphia, 1966. 27-28. so A „Racial Problems. . ." c. könyvét Seton-Watson „A Hungar Nemzetnek" ajánlotta, vagyis a magyarok és nem-magyarok közös államát alkotó politikai nemzetnek.
