Századok – 1977
Közlemények - Varsányi Péter István: Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz 735/IV
ADALÉKOK AZ 1848-AS DÉLVIDÉKI HARCOKHOZ 743 legszorosabb parancsolatom vagyon, a nélkül hogy onnan rendelésem ne volna - semmi esetre innen elnemozdulni, - egy úttal egy futárt indíttok Temesvárra, mely ebbéli kérelmemet, hogy t.i.: OhBetsére vonulhassak, a hadi fö Kormánynak átviszi; s miután ennek még ma östére Temesvárról, minden esetre, vissza kell érkeznie, - tisztelettel jelenthetem, hogy folyo ho 12-kén minden esetre OhBetsére érkezek Kiss ezredes"4 0 Az ezután történtekre több levél is utal. A katonaság mozgásáról tudósít Vukovics Sebő Csernovicshoz, Kiss Ernő Vukovicshoz és Csernovicshoz írt levele. Június 19-én Csernovics ingerült hangon szólítja fel Kiss Ernőt, hogy br. Jovits István vezérőrnagy „parancsnoksága alá csatlakozni siessen": „.. . Egyébiránt jelen hivatalos felszollitásomat, már két rendbéli Ezredes' Úrhoz intézett hivatalos megkereséseim előzvén meg, a nélkül, hogy azokra választ vettem, vagy felszollitásaim eredményeit tapasztaltam volna; minek fájdalommal kelletik tudatnom: hogy a lázzadásra nézve eddig is veszélyes következései mutatkoznak; mellyekért a felelősség engem semmi esetre se fog terhelni. . ."4 1 Vukovicshoz — ugyancsak 19-én — írt levelében egyrészt katonaság küldését sürgette Óbecsére, másrészt a 9. végvidéki ezredben esedékes követválasztásról tudakozódott.4 2 íme Vukovics Sebő válasza: „Temesi gróf s főispány, Királyi biztos Úr! E pillanatban vettem becses levelét - nagy megilletődéssel. A katonaság átment volt már a Tiszán, - egyszerre veszem a hirt, hogy visszajött. írtam Kiss Ezredesnek, hogy adná tudtomra, kinek rendeletéből történt a vissza indulás. Feleletül az ./. alatti közleményt vettem. Péterváradról érkezett parancsra hivatkozván az Ezredes, én Gróf főispány Úr megegyezésével kiadottnak hivém azt, s természetesen már szót sem szóltam. Az alatt míg a katonaság Kikindáról indult, én Csongrád, Csanád és Temes Megyéből 4 század lovasságot, és 6 század gyalogságot szereztem biztosi felszóllitásommal, hogy az elment katonaság helye betöltethessék, sőt szükség esetében utána küldeni lehessen segélyt, s azon kivül becskereket és verseczet is némi erővel el látni, mint a fellázadt Pancsovai végvidék felé legveszélyesebb pontokat. Vissza jővén azonban a katonaság, az ezredes javaslatot tett a hadi kormányszéknél, hogy a hadcsapat Becskerekre téttessék által, hol a veszély közelebb van, és azért is, mert Kikinda már nagyon megsinlette a katonatartás terhét. A haditanács helyeselvén nézetét, engem is megkérdezett iránta, s én is helyeseltem.. . Hanem arra kérem Gróf főispány Urat, méltóztassék leveleit vagy is felszóllitásait a hadikormányszékhez intézni, s nem közvetlenül az Ezredeshez. Mert ez utóbbi igen buzgón viseli magát, de nem mozdul soha, míg a hadi tanácstól nincs parancsa. A mi a végvidéken teendő törvény kihirdetést és követválasztást illeti, mihelyt Gróf főispány Úr felszóllítását kaptam, azonnal értekezésbe bocsátkoztam a hadi kormánnyal az ügy iránt. De előbb azt felelték, hogy nem tartják tanácsosnak az ott létező ingerültség miatt, melly az által még nagyobbodnék, - aztán mikor én azt kívántam, hogy hivatalosan küldjenek velem egy főtisztet, ki velem egyetértőleg hirdesse ki a törvényt, - azt felelték, hogy jelenleg nincs ollyan főtisztjök, kit 40 Uo. 304. sz. 41 Uo. 334. sz. 42 Csernovics: Kivonat 333. sz.
