Századok – 1977
Közlemények - Tardy Lajos: Perzsia és a Nyugat Mohács előtt 728/IV
734 TARDY LAJOS Hurmuzaki, P. Esarcu művei ill. okmánytárai tartalmaznak témánk szempontjából hasznos adatokat. Megemlékezik Guszejnov—Ibragimov kapitális munkája8 mellett a Mohácsot megelőző magyar—perzsa kapcsolatokról 0. A. Efendiev is.9 B. Palombini néhány évvel ezelőtt megjelent munkája pedig a nagy összefüggések bemutatása mellett számunkra fontos résziétadatokban is bővelkedik. Az ő munkáikból és saját szerény kutatásaimból kiindulva nyugodtan le merem szögezni, hogy a perzsa katonai szövetség Mohács előtt — akár formális szerződésbe foglalva, akár csupán uralkodói levélváltásokba rögzítve — nem lidércfény kergetése volt, hanem reális érdekközösségen, katonai alapokon nyugodott. Az oszmán birodalom két oldalról történő megtámadásának és összeroppantásának eszméje a lehető legjózanabb katonai és politikai elgondolásokra épült. Az akkori világ két legjobban értesült hatalma, Velence és a Szentszék évszázados diplomáciai tervezőmunkája az új adatok fényében nem irreális rögtönzések sorozata volt, hanem a lehetőségek józan felmérésén alapult. Reálpolitikát folytattak, s ez a sikertelenségek ellenére sem változtatja meg elgondolásuk megítélését. A velencei köztársaság és a Kúria mellett Magyarország volt az, amely a legjobban kivette részét e politika kifejlesztéséből, annál is inkább, mivel a kezdeményezés éppen hozzá fűződik — Zsigmond perzsiai kapcsolatfelvételében. Az elsősorban külföldi források, feldolgozások1 0 tanúsága szerint Mohács előtt Perzsiától várta az európai közvélemény az oszmán hatalom meggyengítését, sőt összeroppantását - anélkül azonban, hogy az érdekelt hatalmak akár csak részben is megtették volna a reájuk háruló határozott lépéseket. A be nem teljesülés fő okai: a nagy földrajzi távolság és az ezzel együttjáró időzítési nehézségek, az európai államvezetések habozása, ingadozása, amit viszont nem kis részben az általános háborúba merülő keresztény hatalmak viszonyai indokoltak. A politikai és katonai események mind Európában, mind Ázsiában e korban oly gyorsan alakultak és módosultak, hogy kiérlelt tervek a követek, hírvivők fél évig, egy évig tartó célhoz érésekor már túlhaladottakká váltak az eredeti adottságok, körülmények megváltozása miatt. S mindezt betetőzte Iszmail sah 1524-ben bekövetkezett halála, melynek következtében az oszmán birodalom katonai erejét nagyobb kockázat nélkül teljes mértékben bevethette Európa, közelebbről Magyarország ellen. 8 A. I. Guszejnov-Z. I. Ibragimov: Isztorija Azerbajdzsana, tom I. Baku. 1958. 9 O. A. Efendiev: Obrazovanie Azerbajdzsanszkogo goszudarsztva szefevidov v nacsale XVI veka. Baku. 1961. 10 A. J. Guszeinov - Z- /. Ibragimov: Isztorija Azerbajdzsana. T. 1. Baku. 1958; W. Hinz: Irans Aufstieg zum Nationalstaat im fünfzehnten Jahrhundert. Berlin-Leipzig. 1936; V. Minorsky, i.m.; R. AtecJt:Diplomatische Beziehungen zum Vorderen Orient unter Karl V. Mitteilungen des österreichischen Staatsarchivs, Bd. V. Wien. 1952; B. Palombini i. m.; E. Sahmatiev: K voproszu o diplomáticseszkih sznosenijah pervüh szefedidov sz zapadnümi sztranami. Baku. 1950; W. v. Stromer-. König Siegmunds Gesandte in den Orient. Festschrift für H. Heimpel, Bd. II. Göttingen. 1972; uő: Diplomatische Kontakte des Herrschers vom Weissen Hammel, Uthman genannt Quara Yuluq, mit dem deutschen König Sigismund. Südostforschungen, Bd. XX. 1961 ;P. Sykes: A History of Persia. Vol. II. London. 1955; Tardy L.: II ruolo di Venezia nei rapporti persiani e georgiani dell'Ungheria. Rapporti Veneto-Ungheresi all'epoca del Rinascimento. Bp. 1975; D. M. Vaughan: Europe and the Türk. Liverpool. 1945. stb.
