Századok – 1977
Közlemények - Urbán Károly: A Szociáldemokrata Párt értelmiségi akciója 1943–1944-ben 114/I
132 URBAN KAROLY szánjátszó oktatás címén bányákból jöttek fel a munkások, 120-200-an vettek részt a tanfolyamokon. „Kitűnő alkalom volt közvetlen kapcsolat teremtésére a munkásokkal" — olvashatjuk Hont Ferenc visszaemlékezésében.5 3 A fenti aktívan és többé-kevésbé rendszeresen működő csoportok mellett még néhány más értelmiségi kategóriában is megkezdődött a szervezés. 1943 folyamán az SzDP kísérletet tett a haladó szellemű képzőművészek, filmszakemberek, gyógyszerészek tömörítésére, de ezekben a foglalkozási ágakban a szervezkedés még 1944 márciusában is csupán kezdeti fokon állt.5 4 Az SzDP értelmiségi szervezeteinek kiépülése a háború idejére alapvetően pozitív jelenség volt. Ε szervezetek megnövelték az SzDP vonzerejét a szellemi foglalkozásúak körében s nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a pártéletben az „értelmiségi munkás" fogalma egyre inkább meghonosodott. Ennek jelentősége különösen 1943 őszétől, az értelmiségi akció kiszélesedése során vált nyilvánvalóvá. Az értelmiségi akció kibontakozása 1943 második felében és 1944 elején 1943 júliusában az angol-amerikai csapatok szicíliai partraszállásának híre — mely erős visszhangot váltott ki a magyar sajtóban - felbolygatta a közvéleményt. Az olaszországi front megnyitása konzervatív értelmiségi körökben is jelentősen meenövelte a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt tekintélyét. Ε két párt ezek szemében egy angolszász irányú belpolitikai fordulat esetén a biztos jövőt képviselte. Városon és falun egyre többen latolgatták e majdani átállás lehetőségét.5 5 A szaporodó konjunkturális tünetek az SzDP vezetőit elővigyázatosságra intették. Hamarosan kidolgozták, majd szeptember végén a főváros területén életbe is léptették a tagfelvétel új módját: a kerületi szervezetek ezentúl csak ideiglenesen vehettek fel új tagokat, végleges tagsági könyvet pedig csak azután kaphattak, ha a Fővárosi Titkárság ellenőrizte adataikat s felvételüket jóváhagyta.5 6 Ez persze nem zárta ki, hogy az SzDP éljen azzal a nagyobb lehetőséggel, amelyet az olaszországi eseményektől és a Vörös Hadsereg júliusi, offenzívájától átmenetileg engedékenyebbé vált Kállay-kormány a tömegek túlzott balratolódásának megakadályozása érdekében a pártnak a szervezkedés terén nyújtott. A pártvezetőség az év második felében még nyomatékosabban támogatta az értelmiségi szervezést, ugyanakkor az erősödő baloldali politikai áramlatok „bomlasztó" hatásától tartva, igyekezett a párthoz csatlakozó értelmiségieket ezektől az irányzatoktól „megóvni". A pártvezetőség mindenekelőtt a korábbi szervezeti és konspirációs válságból kilépő s az év nyarára Békepárt néven széles körű tevékenységbe lendülő kommunista párt befolyásától kívánta elzárni - mint láttuk eredménytelenül - a 53 Pl Archívum, H-h-61. 54 Pl Archívum, 283. f. 21/123. 55 Kevéssel a szicíliai partraszállás után az SzDP debreceni kerületi titkárságához olyan jelentések érkeztek a környező falvakból, melyek szerint „a falu intelligenciája és jelenlegi vezetői azzal iparkodnak megnyugtatni magukat, hogy kijelentik: egyszerűen belépnek a két párt (a Kisgazdapárt vagy a SzDP-U.K.) valamelyikébe és minden marad a régiben". Pl Archívum, 658. Λ. 6/212. 56 Népszava, 1943. szept. 21.
