Századok – 1977

Tanulmányok - Spira György: A testvérharc küszöbén. A nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a negyvennyolcas forradalom Magyarországán 681/IV

Spira György: A TESTVÉRHARC KÜSZÖBÉN A nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a negyvennyolcas forradalom Magyarországán* Néhány héttel a magyar forradalom kirobbanása után már tornyosulni kezdtek azok a nehézségek, amelyeket a nemzetiségi kérdés rendezetlensége zúdított a forradalomra. Holott az országot a polgári átalakulás útjára vezérlő márciusi vívmányok az ország határai között élő nem-magyarok millióinak a körülményeit is gyökeresen megújították, s a nem-magyar országlakók közül sokakban eleinte a készség is kellőképpen megvolt e vívmányok rájuk nézve szintén sorsdöntő voltának fel- és elismerésére. A délvidéki szerb központokban például március második felében egymást érték a magyar forradalom iránti rokonszenvtüntetések, s a forradalom kitörésének hallatára egybehívott március 21-i újvidéki gyűlésen ruháját magyar nemzetiszínű kokárdával ékesítve jelent meg még a szerb nemzeti mozgalom leglelkesebb s legnagyobb szerepre hivatott szervezőinek egyike, -Borde Stratimirovic kulpini birtokos is, majd ugyanő kiáltványban is hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a forradalommal ,,a szabadság. .. a mi országunkban is felállította oltárait". És ez korántsem volt kivételes eset. Pancsován, a német-bánsági határőrvidék főtisztkari helyén az újvidéki gyűlés másnapján a tüntető tömeg a magyar himnuszt énekelve kergette el az udvarhű városi vezetőket, s annak is szükségét érezte, hogy határozatban üdvözölje a forradalom vívmányait. Amikor pedig további két nap múlva pancsovai társaik sorsára jutottak a zimonyi városi vezetők is, az ellenük forduló tüntetők szintén magyar nemzetiszínű kokárdák feltűzésével juttatták kifejezésre, hová húznak. S azután Szenttamás utcái nemkülönben Kossuth és a kivívott szabadság éltetésétől lettek zajosak. De hasonló volt a helyzet a Felvidék szlovák lakosságú falvaiban és városaiban is: szlovák lelkészek templomi beszédekben, szlovák költők versekben ünnepelték a jobbágyfelszabadítást és Kossuthot, a szlovák nemzeti mozgalom liberális szárnyának vezéralakja, L'udovít Stúr pedig (aki Zólyom városának egyik követeként maga is részt vett a pozsonyi országgyűlésen) lapja, a Slovenskje Národüje Novini március 31-i számában így írt: „.. .Szegény népünk nem fog többé robotolni,. . . fölötte az uraság nem fog többé ítélkezni.. .; mindez megszűnt és örökre eltöröltetett, népünk már szabad, végre az ország polgára és ember lesz!" S ilyesféle megnyilatkozásokkal lehetett találkozni ekkortájt a korábban kérlelhetetlenül magyarellenes horvát sajtóban, sőt — bár a Pozsonyban elfogadott törvények hatálya Erdélyre egyelőre nem terjedt ki — az erdélyi román lapokban is. Timotei Cipariu, a balázsfalvi görög katolikus papnövelde liberális nézeteket valló tanára például lapjában, *Részlet egy készülő szintézisből. 4 Századok 1977/4