Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
666 BARTA GÁBOR színűleg hozzá is látott a birtoktestek kormányzásához. (Noha csak a Jászságot illetően van erre közvetlen adatunk, az 1526 novemberének elején megszállt Tata, Komárom és Visegrád különválasztásának nem sok értelme lett volna.11 6 ) A rendes kerékvágást azonban aligha találták meg könnyen. A törökjárás Budán és környékén szörnyű emlékeket hagyott, s a Kunságot sem kímélte. Ráadásul a székváros maga nehezen tért magához az 1526 szeptemberi pusztulásból. A leégett város és a kifosztott palota csak lassan fogadhatta vissza hazaszállingózó lakóit. János király uralkodásának első telét a sértetlenül megőrzött Esztergomban, Várday választott érsek vendégeként töltötte. Gyarapítani lehetett viszont a korona javadalmait a királynéi birtokok lefoglalásával. Óbuda, Munkács, Diósgyőr és a besztercei bányák voltak Mária hitbérének legértékesebb darabjai, s János király ezeket egyszerűen megszállatta (Óbuda, Diósgyőr, Besztercebánya). Valószínű, hogy néhány más uradalom is királyi kezelésbe került ekkor: Fogarast, Bornemissza másik fontos várát pl. Tomori István Szapolyai nevében igazgatta.11 7 Az utolsó számításba veendő gazdasági erőforrás az új uralkodó magánvagyona. A páratlan Szapolyai-birtoktestet, mint fentebb említettem, János király az állam rendelkezésére bocsátotta. Tekintve a körülményeket, ennél bölcsebben aligha cselekedhetett volna. S ez a vagyon csak keveset csorbult 1527 nyaráig. Az égető pénzhiány miatt elzálogosított Sztrecsényen kívül várbirtok - legalábbis eddigi tudásom szerint — nem jutott hasonló sorsra. Eladományozásra került ezzel szemben Torna és Szárd vára (tehát voltaképpen az egész Torna megye) Werbőczynek, Debrecen oppidum az Ártándytestvéreknelc, és, ha igaz, Szatmár és Németi mezővárosok szaniszlófi Báthori Istvánnak, illetve Pápa vára Frangepán Kristófnak.11 8 Elképzelhető, hogy akadt néhány hasonló nagyságrendű birtok-tranzakció, melynek nem maradt ránk emléke, de a lényegen ez nem sokat változtat: János király gondosan vigyázott rá, hogy családi birtokai zömét megőrizze. Sőt, ahol módja nyílott, még gyarapítani is próbálta azokat. Már említettem, hogy Pálóczy Katalinnal egyezséget kötött a reá szállott szép örökség (az egész Pálóczy-vagyon) átvételéről. Az egyezség, melynek fejében Regéc várát, s több más oppidummal együtt az egyszer állítólag másnak adott Szatmári és Németit engedte volna át a király, nem valósult meg; utóbb egy királyi irat már arról beszélt, hogy Katalin birtokait felerészben Szapolyaira, felerészben ruszkai Dobó Ferencre hagyja. Az ügy, mivel a Pálóczy-örökségre többen is pályáztak (élükön Perényi Péterrel), végül hosszadalmas perbe torkollott. Ez 1 1 6 Az udvarbíró szerepében: Kubinyi A. LK. Dóczy működésére adat: OL NMT régi 1. cs. (1917/34) 1527. III. 9.: perlik valami jászberényi hatalmaskodás miatt. MOE I. 107: a jászkun kerület régi határait az udvarbírónak helyre kell állítani. 117 A királynéi birtok megszállásra ld. 109. jegyz., G. Heiß tagadja, hogy Mária teljesen elvesztette volna ekkor birtokai ellenőrzését (MIÖG 163 sk.), de adataink ennek ellenkezőjét bizonyítják. A diósgyőri várnagy, Leonhard Gallynczer pl. fogságot szenvedett, OL LR 88/1527. Makkai László: Erdély története, Bp. 1944, 177. 1,8 Torna: OL NRA 816/23 (1526. XI. 14.) Szárd: Frankói V. Werbőczy 253 és 361; Debrecen: OL Dl. 10008 (1526. XI. 25.); Szatmár és Németi: OL NRA 783/11 (1526. XI. 25. - jóval későbbi átírás, nem tűnik teljesen megbízhatónak, és az is lehet, valójában a szabolcsi főispán somlyai Báthori Istvánról volt szó, aki a szaniszlófinak unokatestvére, s annál sokkal fontosabb személyiség volt.) Pápa: Jászay P. 349.
