Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
644 BARTA GÁBOR hiszen a választott köznemesi ülnökök kihagyásának körülbelül pontosan megfelel az udvari főméltóságok helyeinek betöltetlensége. Akármilyen régimódi volt is tehát az a testület, amelynek, legalább is elvben, segítenie kellett az uralkodót döntései meghozatalában, az észlelt változások számomra mást bizonyítanak. Azt, hogy Szapolyai János király az avitt, s így a dicsőbb múlton merengők szemében népszerű felszín alatt csöndben hozzálátott saját uralkodói hatalmának kiszélesítéséhez. Csak kezdet, amit látunk, de a fejlődés útjai kétséget kizáróan nyitva maradtak. Ez a fajta kettősség, a forma és a lényeg másféle mércéje egyébként mintha I. János egész újonnan kiépülő rezsimjére jellemző volna. Maga a kormányzat emberanyagát és szerkezetét tekintve egyenes folytatása a Jagelló-korinak. Még a tisztviselőknek fizetségképpen nyújtott egyházi javadalmakkal is találkozunk.3 2 A váz azonban egy lényegesen leegyszerűsített apparátust hordozott magán. Szükséghelyzet? Vagy — tekintve Szapolyainak vajdasága idején folytatott erdélyi kormányzását3 3 - ennél mégis több? Magyarázatot az egész rendszer működésének, ügyvitelének megismerésével, a hatalmi hierarchia fölmérésével kaphatunk. 3. A kancellária feladatai Az utolsó fél évszázad kutatási alapján tudjuk, hogy a Jagelló-korban a központi kormányzás munkájában a királyi kancellária és a királyi kúria hivatali apparátusa idestova döntő tényezővé vált. Az eredetileg csak az ország irányításával, illetve az igazságszolgáltatással kapcsolatos írásbeli munkát végző hivatalnokok beleszólási jogot kaptak a döntések és határozatok meghozatalába is. János király uralkodásának ez első időszakában a nagyobb kancellária (cancellaria maior) jogköre egyetlen eltéréssel megfelelt a Jagelló-koriénak. Azok az oklevelek, amelyek a közigazgatással (beleértve bizonyos fokig a pénzügyeket is), a katonai ügyekkel, a külkapcsolatokkal, valamint a királyi kegynyilvánítással (privilégiumok adásával) kapcsolatos tennivalót érintettek, itt készültek, s a kancellár (tehát Werbőczy) által kezelt ún. titkos pecsét, az államhatalom legfontosabb hitelesítési eszköze alatt bocsáttattak ki.3 4 (Az eltérés abban állott, hogy a nagykancellária a jogszolgáltatás menetébe is belefolyt, — de erről később.) Régi gyakorlatnak megfelelően nem csak pecsét, hanem az illető ügy intézésére vonatkozó ún. kancelláriai jegyzet is látható ez iratok mindegyikén. E jegyzetek azonban 32 Tatár Tamás tornai főesperes volt (OL NMT régi 1. cs. (1909/33); Statileo budai prépost (AMK Schwarzenbach 1152); sőt Fülpösit is tisztelendó'nek (reverendus) mondja egy oklevelünk (OL NRA 1035/73). 3 3 Pécsi Anna: Az erdélyi fejedelmi kancellária kialakulása és okleveles gyakorlata 1571-ig. Bp. 1938. 15. skk. Janits I. 58 skk.\Jakó Zs. Kancellária 11, 18 és 30. 34 A titkos pecsétet már a koronázást követő napra elkészítették, legalább is e napi keletű oklevélen már szerepel (01 Dl. 47697, 1527. XI. 12. Székesfehérvár). Nagy pecsét, akár csak a Jagellók alatt, nem létezett. A budai kiváltságlevél aranybulláján látható véset egyedi darabnak tűnik, előlapja a kisebb, bírói pecsétre emlékeztet. Egyébként János király maga is kijelenti egyik oklevélzáró formulájában: a titkos pecsétet a kancellár őrzi, s ezű király pecsétje (01 Dl. 47701, 1526. XII. 12.)
