Századok – 1977
Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV
640 BARTA GÁBOR megbízatással igencsak kérkedne, aki megkapja, s így ha egyetlen ismert adat sem említi őket, nyilván nem is léteztek. Igen ám, de az egyedüli ismert udvari főméltóságot, Országh ajtónállómestert is csak az 1527 márciusi országgyűlés egy iratából ismerjük! Igaz, e tisztségek viselői régen elvesztették már tényleges befolyásukat. A király tanácsadói voltak hajdanán, de a tanácsüléseken a határozott ügykörrel megbízott főtisztviselők (kincstartó, kancellár, nagybírák), majd utóbb a király bizalmas hivatalnokai (a titkárok és az udvarmester) egyre hátrább szorították őket. Mikor a Jagelló-kor végén bevezették a választott tanács intézményét, tevékenységük még periferikusabbá vált. Mégis a bárói rang, s ezzel együtt elvileg az uralkodó tanácsadói közé való tartozás a Jagelló-kor legvégéig bizonyos súlyt adott ezeknek az embereknek.2 0 Mostani teljes eltűnésük tehát minőségileg új vonás, s a hagyományos arisztokrata kiváltságok egyik mutatós maradványának mellőzését jelenti. Mert ha minden jel ellenére mégis léteztek még ezek a „mesterek", az államhatalom gyakorlásához többé nem lehetett, nem volt közük. Ellenkező esetben ugyanis vagy a királyi tanács ügyeinek referensei, vagy a diplomaták, vagy az egyéb, különleges megbízottak között szerepelniük kellene, de legalább a király környezetéről sokat író idegen követek, esetleg a kortárs emiékiratszerzők (Szerémi, Zermegh) tollára kellett volna kerülniök.2 1 Ha pedig az emlékek teljes hiánya az érintett titulusok megszüntetését jelenti (s egyelőre ezt látom valószínűbbnek), akkor nem csak az arisztokratikus méltóságokat szüntette meg Szapolyai, hanem az azokkal járó fizetséget, sallariumot is. Az új kormányzat másik jellegzetes vonása a személyi összetétel. Szapolyai Jánosnak Várday főkancellár régi párthíve, Drugeth tárnokmester legközelebbi rokona, az ifjú Török Bálint pedig, ha igaz, személyes lekötelezettje volt.2 2 Körösi Miklós (királyi titkár) a vajdai familiárisok közül lépett előbbre, Erdélyben pedig az alvajdák, valamint Barcsay és Szucsáki szintúgy a király egykori emberei voltak. Werbőczy kancellár és Dóczy tárnokmester a köznemesi tábor régi vezető garnitúrájához tartozott, utóbbi egyben a Szapolyai-család régi familiárisa is. Bekény személynök a Werbőczy keze alatt felnőtt jogásznemzedéknek volt egyik legjobbja, de ugyanehhez a körhöz (ti. Werbőczy éhez) tartozott kevés kivétellel valamennyi kancelláriai és kúriai ember: Baksay, a két Miletinczi, Fülpösi és Tarródi. Közülük való a királyi titkár Bácsi Ferenc és Tatár Tamás, valamint a tárnoki ítélőmester Ibrányi Péter is.2 3 20 Szilágyi Loránd Turul 1930. 46 skk. (a továbbiakban: Szilágyi L.) 21 Elképzelhető, hogy János király, akár csak Báthori nádorságánál, az életben maradt főembereket meg akarta nyerni, s ezért nem nevezett ki mást Báthori György lovászmester, illetve vingárti Horváth Gáspár és csulai Móré László étekfogó-mesterek helyére. De ajtónálló-mester Korlátkövy Péter halálával nem maradt, Brodarics kancellárt, Bánffy János pohárnokmestert, Thurzó Elek tárnokmestert és Batthyány Ferenc bánt Szapolyai eltávolította hivatalából - pártállásra való tekintet nélkül. így az előbbi ötlet - esetleges újabb adatok előkerüléséig - nem tűnhet valószínűnek. 2 2 Szerémi 89 legalábbis azt állítja, hogy Nándorfehérvár eleste után részben a vajda védte meg a siheder Bálintot az ellene emelt vádak következményeitől. Egyébként a vajdával jó (esetleg familiárisi) viszonyban levő Paksy család egyik leánya, Krisztina volt Bálint úr édesanyja (Nagy Iván XI. 294). Más változat szerint (Nagy Iván IX. 124) Parlagi Krisztina volt az ülető - de ez utóbbi révén szintén a pakosi Paksyak, valamint a kiskállói Kállayak kerülnek Bálint rokonai közé. 23 Vö. Bónis Gy. Jogtudó, passim (névmutató alapján); ill. Thornallyai esetleges rokona: Fógel J. II. Lajos 105.
