Századok – 1977

Tanulmányok - Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után (Szapolyai János király kormányzása 1526 november–1527 augusztus) 635/IV

TANULMÁNYOK Barta Gábor: KONSZOLIDÁCIÓS KÍSÉRLET MAGYARORSZÁGON A MOHÁCSI CSATAVESZTÉS UTÁN (Szapolyai János király kormányzása 1526 november — 1527 augusztus) 1. A kormány Alig két hónappal a tragikus augusztus 29-e után a magyar uralkodó osztály csodálkozva ocsúdott föl rémületéből. Érthetetlennek tűnt, de a szultán kiürítette az oly könnyen elfoglalt Budát, s gyakorlatilag megelégedett a Szerémség megszállásával. A megkönnyebbülés különösen azok körében volt nagy, akik nem szerették néhai II. Lajos király bizalmi embereit. Az özvegy királyné, Habsburg Mária Pozsonyba menekült — háta mögött pedig, első reflexként magasra csapott a pártszenvedély tüze. A fölégetett Buda látványáról a nádorságát májusban elvesztett Werbőczy Istvánnak ellenfelei bukása jutott eszébe.1

A kisnemesség hangulatában a töröktől való félelem helyére felfokozott idegenellenesség, különösen német-gyűlölet lépett.2 Az 1526 november 10-11-én magyar királlyá választott és koronázott Szapolyai Jánosnak azonban az egész ország sorsával kellett törődnie. Mint uralkodó, már nem gondolkodhatott — Werbőczy módjára — az elműlt pártküzdelmek és sérelmek kategóriáiban. Egy országot kellett talpra állítania. Egy országot, amely hosszú ideje szinte tehetetlenné bénult, amely katasztrofális katonai vereséget szenvedett, s amelynek jó negyedrészét a diadalmas ellenség csúnyán végigpusztította. Az első teendő a kormány újraszervezése volt. Közel három hónapja irányítás nélkül maradt az állam — a nagy futás a kormánygépezet egészét szétzilálta. Új vezetőket kellett tehát kinevezni, föl kellett támasztani ,a központi kormányt, hivatalait, a közigazgatást, a jogszolgáltatást, a pénzügyeket. Az elkövetkező hónapok során hivatalba lépő új tisztségviselők névleg legrangosabbikának a János király által esztergomi érsekké jelölt Várday Pál volt egri 1 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1961 (fordította Juhász László). (A továbbiakban: Szerémi A mindmáig egyetlen latin kiadás közismerten hibás, ezért támaszkodom Juhásznak az eredeti kézirat fölhasználásával készült fordítására.) 110, ill. Zermegh (János): Rerum gestarum inter Ferdinandum et Joannem, . . libri in: Scriptores rerum Hungaricarum (Schwandtner) II. Bécs. 1746 (a továbbiakban: Zermegh) 384. A megkönnyebbülés annál is nagyobb lehetett, mivel szeptemberben még általában azt hitte mindenki: a török a Szerémségben telel és jövó're újra támad. Vö. Acsády Ignác: Magyarország három részre oszlásának története (A magyar nemzet története V.), Bp. 1897 (a továbbiakban: Acsády I. .) 11. 2 „. . . hic autem nec superi quidem omnes efficere potuissent, ut Ungari alium crearent quam suum sanguinem. Adeo pertesi sunt externi regiminis. Proinde nunc quasi renati sibi videntur cum summa letitia domum redeuntes." Acta Tomiciana VIII. (Poznaií, é.n.) (a továbbiakban: AT) 262, 1526. XI. 16., Trencsén. Vö. még Wiadystaw Pociecha: Królowa Bona. Czasy i ludzie odrodzenia II. Poznaií 1949. 315. 1*