Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
631 FOLYÖIRATSZEMLE A jelentés hangsúlyozta azt is, hogy a megadást a japánok csak egy, a császár nevében tevékenykedő kormánytól fogadják el. Ez azt jelentette, hogy a hatalmat, legalább névlegesen, meg kell osztani a császár és a megszálló szövetséges hatóságok között. A jelentés javaslatai a kormány részéről visszautasításban részesültek, így a JIS ezt visszavonta, mindössze egy megállapításához ragaszkodott, hogy ti. ha a japánok a feltétel nélküli megadásban nemzetük megsemmisítését látják, a teljes alávetésig harcolni fognak, a blokáddal és invázióval pedig évekig húzódhat a dolog. Ha azonban a szövetségesek felfednék a japán néppel szembeni szándékaikat, talán közelebb jutnának a feltétel nélküli megadás lehetőségéhez. A Japán elleni invázió tervezése így tovább folytatódott, bár rendkívüli lassúsággal, olyannyira, hogy 1945 augusztusára csak Kyushu inváziója lett előkészítve, amihez nagyban hozzájárultak az Okinawa elfoglalása körüli nehézségek és hatalmas véráldozatok, amely csak alátámasztották a feltétel nélküli kapitulációhoz való mindenekfölötti ragaszkodás ellenzőinek táborát. A háború befejezésére ekkor három lehetőség kínálkozott: szovjet intervenció, valamely japán sziget inváziója vagy az Α-bomba bevetése. Az elsőt kevesen akarták, a második megoldást csak a legvégső esetben szándékoztak alkalmazni, így az érdeklődés a nukleáris fegyver bevetése felé fordult. Ennek használatára - úgy látszott - azonban csak augusztus elején kerülhetne sor. A potsdami konferencia előtt Truman a kérdés eldöntésére új bizottságot hozott létre, amely hosszas viták után úgy döntött, hogy mivel Japán kapitulációja csak a császárság fenntartásával képzelhető el - különösen a japánok számára -, ezért a mindenfajta militarizmustól megszabadított császári intézmény fenntartását javasolja. Az új megadási terv már július 2-ra kész lett, azonban csak július 26-án bocsátották ki, azzal a klauzulával, hogy a császárság intézménye érintetlenül megmaradhat. A konferencia eredménye és Marshall tevékenykedése végül is azt a megoldást hozta, hogy bár a szövetségesek ezt konkrétan nem mondták ki, a császár „hivatalban" maradását nem csak a fegyverletétel és a stabilizáció idejére korlátozták. Akárhogy is történt azonban a fegyverletétel! okmány megfogalmazása és az időpontok rögzítése - állapítja meg a befejezésben Villa -, mindenképpen súlyos hiba volt, hogy éppen Japán esetében ragaszkodtak a feltétel nélküli formulához; ezzel elhúzták a háború befejezését és végső soron ezek a huzavonák, a katonai és politikai vezetés ellentéte a kérdésben az atomfegyver bevetéséhez vezettek, ami Villa szerint - és ezzel csatlakozik a közvéleménynek a cikk elejében említett részéhez e kérdés megítélésében - a probléma rugalmasabb kezelése esetén elkerülhető lett volna. (The Journal of American History. Vol. LXIll. No. 1. June 1976, 66-91. L) Cs. K. Gy. A folyóiratszemlét írták: ifj. Barta János (B. J.), Csákvári Ferenc (Cs. F.) Csákváriné Kottra Györgyi (Cs. K. Gy.) és Menyhárt Lajos (M).
