Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

607 TÖRTÉNETI IRODALOM A nyitó fejezetben az eló'zményekró'l kapunk képet: az új termelőerők és a régi termelési viszonyok ellentmondásából fakadó osztályellentétekről, a forradalmi demokratizmus irodalmi vetületéről (Heine, Büchner), és azokról a gazdasági folyamatokról, amelyek nyomán megindult a kapitalizmus alapvető osztályainak gyors ütemű kialakulása. Úgyszintén szó esik a radikális változás ideológiai előkészítéséről: az ifjú hegeüánusokról, Feuerbachról és Heinéről. De a közvetlen előzmények közé tartozik Marx és Engels munkássága, amelyet a Szent család, a Német ideológia és a Német-francia évkönyvek jeleznek ebben az időben. A baloldal már a szervezkedés útjára is lépett (Kommunisták Szövetsége) és megszületett a forradalmak előestéjére a tudományos szocializmus első programadó dokumentuma is, a Kommunista Kiáltvány. A nemzeti történelem kiemelkedő eseményeinek bemutatásakor sokszor jelent buktatót a nemzetközi folyamatokba való beágyazás, a kapcsolat megteremtése egy nagyobb régióval. Ez különösen akkor válik fontossá, ha jelentős nemzetközi eseménysor egy láncszemét ismerhetjük meg, mint ebben az esetben is. A szerzők nagy gondot fordítottak arra, hogy a németországi eseményeket az 1848-49-es európai fejlemények kölcsönhatásában ábrázolják, az egyes forradalmi szakaszok kezdetén és csomópontjain mindig kitekintést kapunk Európa többi forradalmának helyzetéről, azok belső és külső viszonyairól. Ezáltal a német forradalmat valóban az európai mozgalmak egyik alkotó elemeként ismerhetjük meg. Ebből a kiindulásból kapunk képet az 1848 márciusi nyugat-németországi és berlini megmozdulásokról, melyek nyomán úgy tűnt, hogy az első lendülettel sikerül a mérsékelt burzsoázia legfőbb politikai célkitűzését, az alkotmányos monarchiát elérni. Az elkövetkező időszakokban azonban megmutatkozott az 1848-49-es német forradalomnak az a sajátossága, hogy mindjárt a kezdet kezdetén elérte csúcspontját, bár a politikai erők erős megosztottsága már ekkor jelentős gátló tényezőként jelentkezett. Bár sikerült a szerzők által fuccsa módon még félfeudálisnak tartott nemesség politikai hatalmát korlátozni és a nép számára is az első demokratikus jogokat kivívni, a legfontosabb feladatok még hátravoltak, s ezek végrehajtásától függött a forradalom sikere. Az első forradalmi hullám során az addig hegemón burzsoázia megrettent a forradalom továbbfejlődésének lehetőségétől és most már saját kivívott pozícióit féltve kész volt a tegnapi ellenséggel szövetkezni a továbbra is erős mozgásban levő néptömegek ellen. S így a „márciusi minisztériumok", bár forradalom eredményeként születtek meg, szembefordultak a további demokratikus törekvésekkel. A vezető nélkül maradt mozgalmak élére a kispolgári demokraták álltak. A szerzők pontos rajzát adják annak a folyamatnak, ahogyan a hatalomban immár részesülő burzsoázia lába alól a tömegtámogatás elvesztésével kicsúszik a talaj, s ahogy az ismét erőre kapó reakcióval nem leszámolni, hanem kiegyezni akar. A további radikalizálódás tagadása azonban nem jelenti automatikusan a korábbi, még véglegesen fel nem számolt államhatalom szövetségét, különösen hosszú távon nem, és ennek fel nem ismerése politikai vakságról tanúskodik. így légüres térben mozogva az egyre nyíltabban színre lépő ellenforradalmi erőkkel szemben visszakozni, kivívott pozícióit feladni kényszerült. Ez a magyarázata 1848 nyarán a Camphausen-kormány korai bukásának is. A forradalmi néptömegeknek a Frankfurtban összeült parlamenttel kapcsolatos illúziói hamarosan tévesnek bizonyultak. A parlament csúfos kudarcot vallott, nem volt képes felnőni a ráváró feladatokhoz. Bár az általa létrehozott alkotmány az előzőekhez képest előrelépés volt, minden területen polgári viszonyok megteremtésére törekedett, ennek ellenére a liberális burzoázia antidemokratikus magatartása nyomta rá bélyegét. Az ellenforradalom előretörését nem voltak képesek feltartóztatni az újbóli fellángoló forradalmi mozgalmak 1848 késő nyarán és 1849 tavaszán. A vezető kispolgárság ingadozása, félmegoldásai, valamint az, hogy a paraszti mozgalom hevessége nem volt olyan erejű, mint 1525-26-ban, másrészt a tartós szövetség hiánya a forradalomban részt vevő társadalmi erők között, mindez elősegítette az ellenforradalom győzelmét, ill. ezért nem jöttek létre egy sikeres forradalom fontos előfeltételei. Kiemelten foglalkoznak a szerzők a munkásosztály részvételével az 1848-49-es német forradalomban, megmutatva önállósodási törekvését. Helyesen hangsúlyozzák, hogy ebben az időszakban a munkásság még csak a kezdeti lépéseknél tartott a politikai szervezkedés terén, létszáma az összlakosság arányában még csekély volt, de végül is azt az indokolatlan következtetést vonják le, hogy az 1848-49-es forradalomban a munkásság döntő szerepet játszott. A munkásság önállósodása, szervez-