Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
112 PÉTER KATALIN A katolikus egyházi birtokok arányáról 1608 táján nincsenek pontos adataink, mindössze feltételezhetjük, hogy — különösen a Bocskai szabadságharc szekularizációja után — nem lehetett számottevő része a magyarországi birtokállománynak. Egy, a pápához, 1604-1605-ben intézett memorandum szerint az ország akkori egész hatalmas területén összesen háromszáz egyházi személy élt.s 7 Benda tiszti címtárából az derül ki, hogy a települések jó részében még plébánosok sem voltak, a szerzetes rendek pedig szinte teljesen felszámolódtak.5 8 Szabó István - más összefüggésben - maga is elmondja, történelme milyen mélységes mélypontját élte a Bocskai szabadságharcot követő esztendőkben a magyarországi katolikus egyház. A katolikus kortársak a századfordulón előretörő protestantizmus fenyegetését egyenesen a reformáció veszedelméhez hasonlították. És e védekezésbe szorított erővel szemben lettek volna a minden téren diadalmas uralkodó osztály képviselői a végsőkig elszántak? A néhány főpap fennhatósága alatt élő kevés jobbágy megtérítését látták annyira kívánatosnak, hogy a protestantizmus így felfogott érdekét követve saját földesúri jogaikat is hátrahagyták? Az országgyűlés óriási többsége az elenyésző kisebbség jobbágyainak vallásszabadsága érdekében feledkezett volna meg a saját kegyuraságáról ? De még ha a világi katolikusok birtokainak parasztságára is gondoltak: az 1609-10-ben kezdődött nagy konvertálási hullám előtt alig volt katolikus nagybirtokos Magyarországon.5 9 Az uralkodó osztály egésze, alig néhány kivétellel protestáns volt, protestánsok voltak — ha a kegyurak jogaikat megfelelő súllyal képviseltették — jobbágyaik is és nem volt katolikus a városok polgársága sem; a 17. század legelején protestantizmus és katolicizmus vitája nálunk uralkodó és uralkodó osztály ellentétét takarja, e kor diadalmas rendiségének a rémülten visszavonuló központi hatalom iránti ellenszenvét. VIII. Az 1606, 1608-as esztendők törvényei uralkodó és uralkodó osztály viszonyát helyezték új alapokra. Egyben új rendet szabtak a iobbágyság felett gyakorolt hatalom megosztásában. Ugy tűnik, az 1608-as vallásügyi törvény jobbágyokra vonatkozó intézkedése az új rendezés menetébe tartozik. 1608-ban központi hatalom és uralkodó osztály tisztázták, hogy szükségszerűen egymásra utalt működésük mi módon tehető a századforduló megrázkódtatása után újra hatékonnyá. Együttműködésük rendezése során nyilvánvalóvá vált: a jobbágy ügyeiben az uralkodó osztály érzi magát illetékesnek. Sikerült is keresztülvinnie, hogy a jobbágy földesurának kiszolgáltatva legyen része a nemesi földbirtoknak. A körültekintő rendezés egyik pontja azonban hajszál híján labilis maradt. Ha valaki — biztosan nem a hajdúk és a prédikátorok — nem figyelmeztet, a vallásgyakorlat ügyének közjogi rendezéséből a jobbágyoké kimarad. Nem foglalták volna törvénybe, holott éppen 57 MOE XI. 230-231. 5" Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára 1606-1608. Levéltári Közlemények, XLIII. 1972. 312-318. 59 Benda Kálmán 1609-1610-re teszi az erőviszonyok nagy eltolódásának kezdetét vallási téren.
