Századok – 1977
Közlemények - Péter Katalin: Az 1608. évi vallásügyi törvény és a jobbágyok vallásszabadsága 93/I
110 PÉTER KATALIN Az 1608:13. artikulussal valamennyi, a „második jobbágyság" mibenlétét kutató tanulmány foglalkozik. Szövegének konkrét jelentéséről eltérőek a vélemények; a régebbi irodalom szerint a jobbágy költözési szabadságáról rendelkezik, újabban kiderült, hogy szavakban pusztán a jobbágyköltözést szabályozó előírásokra vonatkozik. Az értelmezés ilyen eltérései mellett is egybehangzóak azonban a törvénycikk vizsgálata nyomán felállított következtetések. Varga János több generáció megállapításait foglalta össze és fejlesztette tovább. Ezek szerint az 1608:13. artikulussal a jobbágyság a központi hatalom számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenné vált. A jobbágy ügyét a rendiség kivonta a központi hatalom befolyása alól. Uralkodó és uralkodó osztály új viszonyának 1606—1608-as szabályozása ilyen értelemben a jobbágyság rovására történt: a parasztság urainak kiszolgáltatva lett a nemesi birtok része.5 2 A jobbágyokra is vonatkozó másik 1608-as törvénnyel·, az első artikulussal éppen harminc esztendeje senki nem foglalkozott. Aki egyáltalán szól róla, Károlyi, Szekfű, Szabó István egymásra épült következtetéseit fogalmazza újra. így fordulhat elő még olyan félreértés is, mint az egyetemi tankönyvé, amely szerint az 1608-as vallásügyi törvénycikk a vallásgyakorlat szabadságát a bécsi békéhez képest a „városokra és mezővárosokra, valamint a végvári katonákra is kiterjesztette".5 3 Ugy látszik, e vélemény szerzőjének figyelmét csak a nagy történetírói hármas fejtegetéseiben sűrűn ismétlődő „betoldás" szó ragadta meg, a probléma lényege azonban nem érintette. Nem szól a jobbágy vallásszabadságáról. Az 1608-as koronázás előtti dekrétum 1. artikulusa több, mint harminc esztendeje Szekfűék értelmezése szerint él a történelmi köztudatban; szakirodalmunk pontos vagy felületes hivatkozással az ő eredményeikre épít; az 1608:13 artikulus magyarázata is jó néhány évtizedre nyúlik vissza; mégsem merült fel soha a kérdés: ugyan miként lehet az 1608-as törvény jobbágyokra vonatkozó két rendelkezése annyira ellentétes. Mi lehet az oka annak, hogy a Bocskai szabadságharcban diadalmas rendek egyik kezükkel testi szabadsága utolsó maradványától is megfosztották a jobbágyot, a másikkal pedig a lelki szabadság teljességének részesévé tették. 2. A két törvénycikk rendelkezéseit senki nem állította párhuzamba, a valóság és az első artikulus értelmezése közötti ellentmondás azonban Szekfűnek is, Szabó Istvánnak is feltűnt. Az 1608-ra következő esztendők gyakorlatában egyikük sem találta a jobbágyok földesuruktól független vallászabadságát. Szekfű jól látja, hogy a jobbágy vallásügyét 1608 után is testi szabadságának hiánya határozta meg. „Tetszés szerint" tudná szaporítani a 17. században is a kegyúri jog gyakorlásáról valló adatokat, semmi jelét nem fedezi fel annak, mintha a jobbágyot a vallásgyakorlat szempontjából urával egyenjogúnak kellene tekinteni. Nem észleli a földesúri kötöttségektől független jobbágyi vallásszabadságot, ebből a negatívumból azonban nem az 1608-as első artikulus magyarázatának hibájára, hanem a törvény és a valóság ellentétére következtet. Nem is egyszer állapítja meg: „a földesúri és városi hatalom a bécsi béke és 1608:1. törvénycikk ellenére is szabadon gyakorolta a jobbágyok lelkiismerete felett a régi 5J Uo. 168-199. 53 Egyet. tk. 168.
