Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ 1848-AS NEMETORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRÓL 479 tehát mint önkényes zsarnok, hanem mint alkotmányos fejedelem és tette azt, amit egy nyelvű s fajú nemzet a másik iránt tenni köteles."92 Végül is megállapítható, hogy a kormánypárti magyar politikusok Károly Albert Habsburg-ellenes nemzeti törekvéseiről kialakított álláspontja találkozott a frankfurti küldöttek többségének véleményével. Bizonyos, később meghatározandó itáliai területekre azonban - Frankfurttal ellentétben — jogosnak tartották az olasz igényeket. Ennek szellemében sürgette a béke helyreállítását Kossuth július 4-i cikke, amely szerint „amott Olaszországban egy oktalan harczban, mellyet kárhoztatunk (kiemelés — E. G.) Ausztriáért magyar vitézeink legjobb vére foly".93 Ezt a felfogást tükrözi az a bécsi uralkodóhoz intézett, az olasz segély vitáját lezáró közismert felirat is, amelynek pontjai nagy hasonlóságot mutatnak Venedey korábban említett, de leszavazott előterjesztésével ,9 4 További nézeteltérések mutatkoztak a Fiume megtartására és fejlesztésére, Dalmácia visszaszerzésére irányuló magyar célkitűzéseket keresztező, Trieszttel kapcsolatos német törekvések kérdésében is. Vezető politikusaink — mint tudjuk — reális lehetőségként számoltak azzal, hogy újra sikerül kiterjeszteniük a magyar fennhatóságot a tengerpartra. Szemere május 16-i jelentése Magyarország kiegészítő részének nevezi Dalmáciát, a minisztérium pedig egyenesen felhívással fordul a dalmát néphez, hogy „a közös szabadság, közös jólét alapján" kínálja fel neki a szövetséget.9 5 Szalay már a frankfurti ülésen elhangzottakhoz kapcsolódik, amikor augusztus 15-i levelében azt kérdezi kormányától: „Nem volna-e már itt az ideje Dalmácia bekebelezését meggyorsítani? " Mindezt azért tartaná szükségesnek, „hadd lássa Németország, hogy a mi tengerpartunk nem csupán Quarnerora szorítkozik, lássa, hogy az Adriai tenger a miénk".9 6 A túlzottan merész tervek megvalósításából származható előnyökre hívják fel a figyelmet a magyar követ Kolbhoz intézett szeptember 17-i sorai, melyek azt sejtetik, hogy „Trieszt lesz egyike azoknak a csalódásoknak, melyek Németországot a közeljövőben érni fogják". A bécsi politikai fejlemények alapján ugyanis nem tartja távolinak annak bekövetkezését, hogy „az egész Trieszthez tartozó tengerpartot, .. . mint szláv területeket el fogja veszíteni". Arra az esetre pedig, ha ez a Németország gazdasági helyzete szempontjából mindenképpen hátrányos fordulat megtörténnék, a magyar kormányzat nevében — mintegy ennek ellensúlyozásaként — ismét a legszorosabb és a legkedvezményesebb gazdasági kapcsolatok kialakítására tesz ajánlatot: „ . .. talán közel van már az az idő, amikor a magyar Fiume kereskedelmi helyzete nagy jelentőséggel fog 9 2 Perczel Mór 1848. VII. 21-i beszéde - közli:Pap Dénes: i. m. I.; 208-209. 9 3 KÖM, XII. 380. 94 Vö.: St. Β. Nro. 61. 1848. VII. 14. 1560. 9 5 Szemere Bertalan levele hg. Esterházy Pálhoz 1848. V. 16. - Ld.: Horváth Jenő: A magyar kormány adriai politikája 1848-49. Bp. 1927. 46; A magyar kormány felhívása a dalmát néphez. 1848. VI. 1. - Ld.: Horváth Jenő: i. m. 56. 96 Szalay László levele Kossuth Lajoshoz vagy Szemere Bertalanhoz 1848. VIII. 15. - közli: Károlyi Árpád: i. m. I. 303; vö.: Hajnal István: i. m. 52; Waldapfel Eszter: i. m. 34. Hajnal István eleve irreálisnak minősíti már a terv felmerülését is, mivel azt a partvidék lakosságának többségét alkotó horvátok elutasították - i. m. 90.
