Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
AZ 1848-AS NEMETORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRÓL 477 Az al-dunai befolyás megszerzését sürgető tervek szemben álltak a magyar kormány jövőre vonatkozó közismert elképzeléseivel. ^ Érthetően érzékenyen érintették tehát az alakuló szövetségesi kapcsolatokat aláásással fenyegető elgondolások. A külpolitikai kérdések irányításában nagyfokú aktivitást kifejtő Szemere Szalaynak írott május 24-i levelében — számolva az esetleges bonyodalmakkal — határozottan leszögezte, hogy „az Alduna körül nem lehet sem német, sem szláv, hanem a magyar uralkodás".8 0 Kossuth úgy ítélte meg, hogy az új Németországot elsősorban Bécs fertőzheti meg „a hódítás vágyával". Ennek várható következményeit igen veszélyesnek tartotta, annál is inkább, mert feltételezte, hogy a balkáni pozíciószerzést csak az orosz abszolutizmussal együttműködve, vele osztozva és az európai egyensúly felett őrködő Nyugat-Európa ellenében valósíthatná meg.8 1 A magyar és német al-dunai érdekeket a magyar politikusok nem tekintették összeegyeztethetetleneknek. Az esetleges nézeteltérések kiéleződésének megelőzése és a magyar igények elismertetése érdekében a minisztérium maximális gazdasági előnyök biztosítását ígérte Németországnak: „Magyarország kereskedési tekintetben más hatalmasságok fölött az egyesült Németországnak olly előnyt ígér, melly a szövetséges népeknek (ti. Német- és Magyarország - E. G.) jólétét és boldogságát ... a legnagyobb mértékben előmozdítani képes"8 2 - hangsúlyozza a július 19-i utasítás. Az al-dunai kérdésben megmutatkozó túlzások jellemezték Frankfurt álláspontját az itáliai német igények megítélésében is. Értékelését meglehetősen bonyolulttá tette az a körülmény, hogy a problémakör szoros kapcsolatban ált az olasz-osztrák ellentétekkel, s hogy a birodalmi parlament magatartása végső soron az ellenforradalmi folyamat fő előmozdítójának, az egységes Németország egyik legnagyobb ellenségének, azaz a bécsi udvarnak nyílt pártolását jelentette. Ismeretes az a frankfurti határozat, amely Károly Albert — a Trieszt környékére visszahúzódó Habsburg-csapatokkal szemben foganatosított — blokádja ellen tiltakozva leszögezte, hogy „minden Trieszt és annak kikötője ellen irányuló ellenséges magatartást Németország elleni hadüzenetnek tekintünk".8 3 Az idézett kijelentés a nacionalista szempontok felülkerekedését tükrözi. Megszületésében döntő szerepet játszott a képviselőknek az a meggyőződése, hogy Károly Albert területi követelései Németország biztonságát veszélyeztetik. A német, az adott esetben az osztrákok által képviselt befolyás megszűnését stratégiai megfontolások alapján sem tartották volna helyesnek, mert attól féltek, hogy az így keletkező politikai vákuumot a két nagyhatalom - Anglia és Franciaország — fogja kitölteni.8 4 Akadtak olyan képviselők is, akik béketervezetükben nemcsak 80 Waldapfel Eszter: i. m.41. 81 Kossuth 1848. VII. 15-i cikke a KH-ban - közli KÖM, XII. 449. 8 2 OL Filmtár H. 2. 3826 OHB 1848 - 423. A magyar érvelés, úgy tűnik, elérte hatását. Szaiay VIII. 15-i levele szerint ui. Magyarország jogainak újjáéledését a dunai tartományokra „itt sokan kívánják velünk együtt, de sokan hiszik is" - közli: Hajnal István: i. m. 52. 83 St. B., Nro. 30.1848. VII. 25. 1124. - „Ennél gyávábban nem is viselkedhetett volna. Nem merte az olasz háborút szentesíteni, de megtiltani sem. Határozatában így is benne van a hadüzenet" - írta Marx; Id. MEM 5. 89. 84 Ld. Radowitz beszédét, amely szerint: „Walsch-Tyrol-ról lemondani... kb. ugyanannyit jelentene, mintha valakitől háza ajtajának átadását követelnék. Abban a pillanatban, hogy Németország Itáliáról kezét leveszi, más hatalmak fogják érte kezüket kinyújtani: Felső-Itália francia, Alsó-Itália
