Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

468 ERDÖDY GÁBOR feltarthatja magát az általános európai népmozgalmak közepett, veszélyeztetve a trónt, a dynastiát, a békés forradalom lehetőségét".3

0 A szabad Ausztriát és az űj Németország megszületését tehát egymást feltételező tényezőkként ábrázolták a kortársak. A régen várt eseménynek európai fontosságot tulajdonítottak, de már a frankfurti parlament összeülése előtt rámutattak azokra a nehézségekre, amelyeket a két vezető nagyhatalom önző, csupán saját érdekeit szem előtt tartó, a német egység jelszavát csak palástul használó hozzáállásából vezettek le. A békés, alkotmányos átalakulás további zavaró tényezőjét vélték felfedezni a munkásság mozgolódásában. A „proletariátus" problémáját jellegzetesen polgári álláspontra helyezkedve ítélték meg; a tüntető munkásokat a tulajdon, a rend és a béke ellenségeinek tekintették. A megszületése előtt álló polgári társadalom belső veszélyeztetettségét felismerve, Kossuth már a forradalmak kitörése előtt fontosnak találta, hogy rámutasson a szociális ellentmondásokban rejlő veszélyekre. Február 18-i beszédében arra figyelmeztet, hogy „ha a proletariusokról továbbra is megfeledkezünk, olly vészes felleg keletkezhetik a világra, melly azt meg foga rázkódtatni".3

1

Az egykorú német munkásság jelentős tényezője volt társadalmának, olyannyira, hogy Marxék már saját harca megvívására is alkalmasnak találták azt, s a német polgári forradalmat egy proletárforradalom közvetlen előjátékának tekintették.32

A munkásosztály fejlettségéről európai összképet rajzoló Kossuth Hírlapja úgy ítélte meg, hogy a „proletarismus . .. gyökerei mélyen szétágaztak Európa testében", s míg „Francia- s Angolországban már törzzsé erősbült a gyökér", Németországban is „eleven hajtásokat kezd tenni".3 3

Kitöréstől ugyan csak Franciaországban tartott, nem nézte azonban közömbösen a német munkások mozgolódását sem, melynek hajtóerejét a Pesti Hírlap a szegénységben, „keresethiányban" és az igazságtalan adózásban vélte megtalálni, megszüntetését pedig — az Allgemeine Zeitung levelezőjét idézve — többek között a kivándorlásban kereste.34

A Közlöny kölni tudósítója a munkások felvonulásáról, a „legfontosabb kérdés" napirenden tartásáról számol be, s a tömegek vezetőjének a költő Freiligrath-ot nevezi meg.3 5

Lipcsei levelezője ugyanakkor azt tapasztalja, hogy az „igazságos szegények" és „igazságtalan gazdagok" jelszavát hangoztató tüntetők félelmet ébresztettek az „alkotmányos érzelmű" polgárokban.3

6

Átvéve a nürnbergi lap kommentárját, a Pesti Hírlap elmarasztalja „a reakció által bérelt munkásokat", akik „mindenütt ellenszegülnek", s akiket lehetetlen „helyzetök fontosságáról felvilágosítani".3 7 A szociális ellentétek kiéleződését a vizsgált politikusok Bécsben érezték a legfenyegetőbbnek. Kemény Zsigmond, hasonlóan a párizsi kísérletekhez, zsákutcába vezető próbálkozásként ábrázolta a nemzeti műhelyek felállítását, s a heti 40 ezer Ft-ra rúgó 30

Andrássy Gyula Beszédei - 1848. IV. 1-i követjelentés - I. 77. 31

KÖM. XI. 548. 3 2

Karl Marx és Friedrich Engels: A Kommunista Párt kiáltványa. MEM 4. Bp., 1959. 470; vö.: Urbán Aladár: i. m. 140. 33

KH, 1848. VIII. 8. 270. 34

PH, 1848. IV. 23. 364. 3 5

Közlöny (a továbbiakban: Kny), 1848. VI. 17. 35. 36

Kny, 1848. VII. 4. 100. 37

PH, 1848. V. 19. 453.