Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
466 ERDÖDY GÁBOR ugyanis „elsöpörte a feudális abszolutizmus védőgátjait, s az első eredmények jogos reményeket keltettek a gyökeres átalakulás híveiben". A forradalmi vívmányok megvédésére és továbbfejlesztésére adva voltak a lehetőségek. A német egység tavasszal befejezett ténynek tűnt egész Európa számára, olyannyira, hogy még a nagyhatalmi politika is a maga szempontjából ijesztő, de teljesen reális lehetőségként számolt vele.11 A német egységmozgalmon belüli ellentétek jelentkezése A kedvező jelek mellett nem kerülték el politikusaink figyelmét a kibontakozás útjában álló akadályok sem. Megállapították, hogy az államforma kérdése körül kiéleződő ellentétek a német társadalom megosztottságához vezettek. A Batthyány-kormány baloldali ellenzékének lapja, a Márczius Tizenötödike az új Németország köztársasági alapon történő megszervezésének lehetőségében bízott. „Soha párt még a sükert biztosabban nem remélhette, mint most a német republikánusok" — hangsúlyozta április 6-án.1 2 A Pesti Hírlap viszont nem nézte volna jó szemmel az egység megvalósulásának republikánus változatát. Aggodalommal töltötték el a dél-németországi — elsősorban a badeni — köztársasági mozgalmak, melyek megerősödéséért az illető kormányokat hibáztatta. Úgy ítélte meg ugyanis, hogy azok megtagadták a nép jogos kívánságainak teljesítését, elmulasztották a tömegek kielégítését az „alkotmányos monarchia mezején" és ezzel maguk idézték elő a forrongásokat.1 3 Annál nagyobb megnyugvással töltötték el a Bajorországból érkező hírek, amelyek az általa is ajánlott alkotmányos módszerek sikeres alkalmazásáról, s a republikánusok ezt követő térvesztéséről számoltak be.14 Ugyanilyen irányban hatottak rá a március 31-én összeült frankfurti előparlament politikai erőviszonyairól kapott információk, amelyek szerint a „köztársasági párt kevesebbségben van; a monarchicus rész négy ötödét teszi ki a gyűlésnek".1 s A republikánus fellépésekkel kapcsolatos félelmeit azonban ez sem szüntette meg teljesen, s fenntartásait igazolni látszottak azok az értesülések is, melyek arról számoltak be, hogy a „republicai agitációk Németország nevezetes részét" tartják még ingerültségben.16 A vezető magyar kormányférfiak az új Németországot monarchiának szerették volna látni.1 7 Az egykorú források azonban korántsem igazolják Horváth Mihály utólagos megállapítását, melynek értelmében május végéig az egység „valósultáról csak kételkedni ' 1 Vö.: Karl Obermann: Deutschland 1815-49. 237; Diószegi István: Hazánk és Európa 73, 77; Urbán Aladár: Európa a forradalmak forgószelében 209; Kovács Endre: Szabadságharcunk és a francia közvélemény. Bp, 1976. 58. 12 Márczius Tizenötödike (a továbbiakban: MT), 1848. IV. 6., vö.: III. 29. 45. -Vizsgálatunkban a Batthyány-kormány radikális ellenzékének lapja belső viszonyítási mozzanatként járul a kormánypárti magyar politikai körök megnyilatkozásainak értékeléséhez. Éppen ezért beható elemzésétől ezúttal eltekintve, csak ott és annyiban szólaltatjuk meg, ahol és amennyiben véleménye jellegzetesen eltér a hivatalos hazai állásponttól. 13 PH, 1848. III. 24. 253; - vö.: PH, 1848. III. 29. 272. 14 PH, 1848. IV. 23. 364. 15 PH, 1848. IV. 12. 324. 16 PH, 1848. IV. 19. 349. 17 Elvárásaik találkoztak a frankfurti előparlament többségének akaratával - ld. többek között Gagern III. 31-i beszédét Off. Β. No. 2. 7.
