Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
SEREGSZÉK, HADISZÉK, ÚRISZÉK 441 megalakult.4 A bíróból és az esküdtekből álló seregszéket a nótárius és — helyenként — a vásárbírák egészítették ki. A körmendi hajdú szabadságlevél 6. pontjában olvassuk a következőket: „Az helyben mind lovas és gyalog közül légyen hütves seregbíró, amellett vásárbírák is és 12 esküdt közöttök, azonkévül egy hütves seregdeák . . ,"5 A seregbíróságok ítélkezési gyakorlatában — a kor jogszokásának megfelelően — a területi illetékesség elve uralkodott, vagyis a bűnöst ott vonták felelősségre, ahol tettét elkövette. A véghelyek kapitányai ezt az elvet többnyire érvényesítették is a katonák bűneseteinek megítélésekor. 1557-ben történt, hogy Magyar Bálint katonái ökröket loptak Sümeg mellett. A károsultak, akik tetten érték őket, panaszt emeltek Ormányi Józsa sümegi kapitánynál. A tolvajok rövid úton a vár seregbírósága elé kerültek, ahol az esküdtek halálos ítéletet mondtak a fejükre. Ormányi ezt végrehajttatta, mert — amint mondta — : „Én az igazságban nem kedvezhetek."6 Ugyanezt vallotta Zrínyi II. György is, amikor távollétében Batthyány II. Ferenc katonái összetűztek főembereivel Csáktornyán és az egyiket megölték. Amint az eset a Kőszegen időző Zrínyi tudomására jutott, levelet írt gersei Pethő Gergelynek, fölhatalmazva őt, hogy a sértettek érdekeit képviselve helyette mindenben eljárjon: „ .. . menjen kegyelmed Patatics urammal egyött Batthyány uramhoz, okát kegyelmetek megtudakozni őkegyelmétől, mi légyen oka, hogy őkegyelme ily mód néköl való nagy szabadságot adott szolgáinak, hogy így hatalmaskodnak jámbor, böcsöletes főember szolgáimo(n) szolgái. És kegyelmetek kérje törvénhez mindazokat, valakik az ember halálában részesek. Kegyelmetek prefigáltasson egy bizonyos napot, és ugyanott in facie loci az hol esett az történet, láttassék meg törvénnyel."7 A területi illetékesség elvét az ország nádora vagy a kerületi főkapitányok — fölhasználva hatalmukat és tekintélyüket — figyelmen kívül hagyhatták: katonáikat kivonhatták a végvári kapitányok és a földesurak joghatósága alól, de az is megesett, hogy — elismerve bűnösségüket — a kezükön hagyták. Erre utal egy 1557 elején följegyzett gyilkossági ügy, amelynek kivizsgálása során Nádasdy I. Tamás nádor — mint „az igazságnak és az igaztételnek feje" - szabadon rendelkezett arról, hogy bűnbe esett szolgáját melyik bíróság vonja felelősségre. Az említett év vízkereszt napján gersei Pethő János keszthelyi birtokán elfogták a nádor közismert és rettegett katonáját, Zél Gáspárt, aki megölte Pethő egyik szolgáját. A sértett fél, Pethő János — aki a maga birtokán nagyhatalmú földesúr volt - nem állította a gyilkost bíróság elé, hanem értesítette Nádasdyt a történtekről és kérte, hogy rendelkezzék Zél Gáspár sorsáról: „ ... ha tenagyságod azt parancsolja — írta —, hogy elbocsássák, ezennel elbocsátva legyen, ha kenig tenagyságod azt kívánja, hogy ugyanott az helyen vagy tenagyságod birtokában, valahol tekegyelmed akarja törvény legyen reá, vagy szinte ott Sárvárott is. ím megírtam az én szolgáimnak, hogy valamit tekegyelmed nekik parancsol ... azt míeljék és ahhoz tartsák magokat."8 Pethő János valóban így utasította a keszthelyieket arra az esetre, ha Zél felelősségre vonására ott kerülne sor: „ . . . minden csak úgy legyen az mint tinéktek nádorispán uram 4 Takáts Sándor:A magyar múlt tarlójáról. Bp. 1926. 411-412. 5 Zimányi V.: i. m. 295. 6 Takáts S.: i. m. 143. 7 OL. Festetics es. lt. Ρ 241. 3. es. F. 1. Gerse. sz. η. " Komáromy András közi.: Gersei Pethó' János levelei Nádasdy Tamáshoz 1550-1562. Történelmi Tár (a továbbiakban TT). 1904. 282.
