Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

382 RÂNKI GYÖRGY A hét kötet közül érdekes módon az első, a mezőgazdaság kérdéseit tárgyaló a legkevésbé kidolgozott. Erre nem csupán a munka teijedelme - 80 oldal, szemben a házépítkezésről szóló közel 300 oldalas kötettel - utal, de az a tény is, hogy itt jórészt megmarad a hagyományos statisztikai soroknál. Idősorokat kapunk a mezőgazdasági termelés értékéről folyó és változatlan áron, a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelésének mennyiségi eredményeiről, évről évre az egyes termékek termelési árairól (ez már feltehtően új számítás), végül a termelési költségekről, beleértve a fenntartás és amortizáció költségeit is. Finnország termőtalajának megoszlása és éghajlati viszonyai mellett a szántóföldi termelésnek és a földművelés más formáinak nem lehetett döntő szerepük, még a fejlődés azon kezdeti szakaszában sem, amikor az ország lakosságának foglalkoztatásában és a termelésben az iparnak nem lehetett lényeges súlya. Igaz, a mezőgazdasági termelés viszonylag gyorsan nőtt, de ebben az alacsony kiindulópontnak is igen nagy szerepe volt. A szorosan vett mezőgazdasági termelés fejlődése a következőképpen alakult: A fejlődés első szakaszában 1913-ig a termelés növekedése elég lassú: évenként 2% körül mozgott. Figyelembe véve, hogy a lakosság növekedése mintegy 80%-ot tett ki a fenti időszakban, így a növekedési ütem kimondottan gyenge, hiszen az egy főre eső termelés közel félévszázad alatt alig 30%-kal nőtt. Nem kétséges: a mezőgazdaság fejlődését nem csupán a nem túlságosan kedvező természeti viszonyok gátolták, hanem az orosz konkurrencia is. A finn külkereskedelem import-tételei között elég jelentős volt a gabona-, mindenekelőtt a búzabehozatal. A többi gabonaféléből a legjelentősebb a rozs, melynek termelése mintegy 30%-kal nőtt, a zab és az árpa viszont stagnált és ingadozott. Érdemlegesebb növekedés csak a burgonyatermelésben mutatkozott, évi átlagban 15 000 mázsáról 40 000 mázsára. Lényegesen kedvezőbb volt a helyzet az állati termékek tekintetében. A tejtermelés megnégyszereződött 1860 és 1913 között, a vajtermelés — az ország egyik fontos exportcikke — megháromszorozódott és a hústermelés is megkétszereződött. Ténylegesen a finn mezőgazdaság fejlődése a két világháború között gyorsabb volt, mint a fejlődés első szakaszában. 1920 (ez nagyjából azonos az 1913-as szinttel) és 1938 között mintegy 60%-kal nőtt a bruttó termelés, ami közel 3%-os évi növekedésnek felel meg. A növekedés meggyorsulását három tényezőnek tulajdoníthatjuk: a) a polgárháborút követően bizonyos változás következett be a földbirtokviszonyokban: egy sor új kisparaszti gazdaság jött létre; b) az Oroszországtól való elszakadás, valamint a Szovjetunióval való külkereskedelem jelentéktelensége mellett a korábbi gabonabehozatal lényegesen csökkent; c) a harmincas évek külkereskedelmi és pénzügyi nehézségei következtében a finn gazdaságpolitika is messzemenő önellátásra törekedett. (Ennek jelentőségét mutatja, hogy míg 1920 és 1929 között nem egész 20%-kal, addig 1929 és 1938 között közel 40%-kal nőtt a termelés.) Különösen a búza elterjedése volt figyelemre méltó. 1920 előtt szinte egyáltalán nem termeltek búzát (70 000 mázsa), 1929-ben már 216 000 mázsa, majd 1938-ban már 1 833 000 mázsa búza termett. Bár az állati termékek termelésének növekedése nem volt ilyen gyors ütemű - a vajtermelés stagnált, a tej 60%-kal nőtt csak, a tojás- és a baromfi-1860:100 1900:190 1913:231 1938:363