Századok – 1976
Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1974–1975 (Ism. T. Mérey Klára) 971/V
972 TÖRTÉNETI IRODALOM 972 szentje tiszteletének elterjedését hazánkban és a napjához fűződő népi hiedelmeket, tormészeti megfigyeléseket. A 6. kötetben a somogyvári apátság Péter titulusának forrásairól írt hosszabb tanulmányt Magyar Kálmán azzal a célkitűzéssel, hogy e somogyi régészeti központ feltárásával kapcsolatban több oldalú forráselemzéssel szolgáltasson adatokat a korai magyar egyházszervezés történetének néhány, még nyitott kérdéséhez. Feltérképezi a Szent Péterről elnevezett koraközépkori somogyi templomokat, kápolnákat, felkutatja a helyneveket; elemzi a somogyvári ásatás során talált kődomborművet, összehasonlítva azt európai Péter ábrázolásokkal. Ezek alapján állapítja meg, hogy Somogy vár a középkori Péter kultusz (amelynek kialakításában I. Istvánon ós I. Lászlón kívül в magyar pálos rendnek is nagy szerepe volt) egyik központjának tekinthető. E tanulmányt ugyancsak régészeti feltáráson alapuló munka követi: Müller Róbert a fonyódi járás középkori településhálózatáról írott műve. Fontos, hézagpótló kezdeményezés ez településtörténeti kutatásainkban. A szerző az írott, középkori források által említett településeket terepbejárásokkal azonosította, ill. ha azonosíthatatlan településre talált, akkor annak helyét következtetéssel próbálta megállapítani. A tanulmányt két térkép zárja le: az egyik a fonyódi járás Árpád-kori településeit ábrázolja, a másik a 15—16. századi településeket mutatja, pontosan jelölve az elnéptelenedés időpontját, az azonosított vagy bizonytalan helyű településeket stb. — E munka egyidejűleg a régészeti topográfia jelentőségére is rámutat, amelyet feltétlenül figyelembe kell vennünk a középkor demográfiai és egyéb, gazdaságtörténeti problémái megoldásánál, mivel a középkori források — éppen e tanulmány adataiból is kitetszően — nem mindig adnak megbízható és pontos képet történeti múltunkról. A középkor világába nyi'jjt betekintést — mindkét kötetben — Komjáthy Miklós oklevél-kivonat közlése is, amelyben a Somogyi Konventnek az Országos Levéltárban található II. Ulászó-kori okleveleit ismerteti, illetve közli kivonatosan, magyar nyelvű fordításban. A forrásközlést mindkét esetben a szerző bevezetése előzi meg, amelyben nemcsak az oklevelek tartalmi megértését segíti elő magyarázó sorokkal, hanem az azokban szereplő települések földrajzi helyét is megállapítja. Az 5. kötetben 1493 áprilistól 1494 februárig terjedő dátumú 12 oklevelet közöl, amelyekben részint panaszos ügyekről, részint hatalmaskodásokról van szó. A 6. kötetben a szerző 1494 augusztusától 1496 májusig tartó időhatárral 16 oklevelet közöl. Ez utóbbiak közt adás-vételi okiratot is találunk, amely az akkor telekárakról is hírt ad. A panaszokból a jobbágysággal szembeni hatalmaskodások széles sora rajzolódik ki. A szerző utal arra, hogy az értékesebb okleveleket kolostorokban őriztették, s többször előfordult, hogy a hatalmaskodó főurak onnan rabolták el egy-egy család birtokaira vonatkozó féltve őrzött dokumentumait. Az 5. kötet következő tanulmánya azoknak a kolostoroknak a történelmi szerepéről számol be, amelyeket erődített ós várrá alakított formában a törökkori végvári rendszerbe építettek be. E tanulmány szerzője Csorba Csaba megkülönbözteti az erődített kolostorokat (amelyekben folytatódott a szerzetesi élet), a várrá alakítottaktól, ahonnan a szerzetesek eltávoztak, vagy eltávolították őket. A középkori előzményekre visszatekintve megállapítja, hogy már 1526 előtt 30 kolostor erődítettsége valószínűsíthető. Ezt követően a szerző négy nagyobb időszakra bontva tárgyalja a törökkor kolostorerődítéseinek történetét. Az írásos források, térképek, látképek és régészeti adatok egybevetésével állapítja meg az egyes megerősített kolostorok erődítettségét és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kolostor és várkutatásokban a történettudomány nézőpontja váljék uralkodóvá, amelynek során a régészetre, mint perdöntő kutatási módszerre jelentős szerep vár. A tanulmányt több, 17. századi alaprajz, továbbá a törökkorban erődített és várrá alakított kolostorok helyét feltüntető két térkép illusztrálja. Két tanulmány is foglalkozik várostörténettel. Az 5. kötetben Rúzsás Lajos: