Századok – 1976

Történeti irodalom - Oláh József: Az akasztói-vésztői uradalmak gazdálkodása a 19–20. század fordulóján (Ism. Für Lajos) 969/V

970 TÖRTÉNETI IRODALOM 970 nesen döntő szakasza volt. Ellentmondásaival együtt a tőkés mezőgazdasági termelés fellendülésének nagy korszaka volt ez, állapítja meg a monográfia szerzője is. Oláh József könyve a gróf Wenckheim-esalád birtokában lévő akasztói-vésztői uradalom gazdálkodását vizsgálja. Választását az a kényszerű körülmény határozta meg, hogy síkvidéki uradelom termeléstörténeti problémáit akarván bemutatni, az alföldi levéltárakban erre az egyetlen nagybirtokra talált csak a vonatkozó tőkés korszakbői — távolról sem teljes — iratanyagot. Ebből adódóan azután mind a kutatás, mind pedig a feldolgozás során több nehézséggel kellett megküzdenie. így többek között egy-egy fontos termelési folyamat, vagy éppen ágazat fejlődési útját csak igen szaggatottan, — távolról sem folyamatos idősorok pályáján — tudta végigkísérni. Ugyanakkor az akasztói-vésztői uradalom területe, a vizsgált időhatárok között, az öröklések, birtokvásárlások és eladások következtében állandóan hullámzott: területe 1866-ban fele akkora volt, mint 1904-ben. Könnyen elképzelhető, hogy hézagos adatokkal és szinte évtizedenként változó nagyságú területtel dolgozva, milyen akadályokon és buktatókon kellett a kutatónak magát átverekednie, hogy a gazdálkodás-termelés átalakulásáról többé-kevésbé mégis egységes, az uradalom egészére érvényes képet tudjon rajzolni. Könyvét Oláh József helyesen, a birtokosok és nagybirtokok bemutatásával indítja, majd egy jól tagolt főfejezetben előbb a tőkés agrár nagyüzem termelését még sokáig terhelő feudális maradványokról, a feudális jellegű munkaformákról ad számot. Ezt követően az uradalom főbb termelési ágazatait: a földművelést, állattenyésztést és az erdőgazdálkodást tekinti át. Külön fejezetben foglalkozik végül a munkaerőgazdálkodás és az értékesítés-jövedelmezőség problémáival. Feltétlenül ki kell emelnünk azt a munka egészére jellemző pozitívumot, hogy a szerző egyetlen uradalom gazdaságtörténeti viszonyainak elemzésére vállalkozott ugyan, adatait mégsem önmagukban szemléli, hanem ahol erre lehetősége van, igyekszik azokat a korabeli országos statisztikai adatokkal mérni, s velük összevetve jelöli ki az uradalom helyét agrártermelésünkben. így szerez érvényt annak a fontos tudományos ós módszertani elvnek, hogy az uradalom gazdálkodásának eredményei nem válnak önmagukban zárt elszigetelt jelenségekké. Méltányolnunk kell a munkának azt a másik erényét is, hogy a történeti szempontokat, agrártermelő üzemről lévén szó, igen sikeresen egyesítette a korabeli és korunkbeli agrárgazdasági ós agrártudományi szempontokkal. E módszer különösen jól kamatozott az állattenyésztéssel foglalkozó fejezetben. Itt ugyanis nemcsak a hagyományos kérdésköröket (állatlétszám, állatsűrűség stb.) vizsgálja, de jelentős teret szentel az olyan kérdéseknek is, mint az állatokkal feletetett takarmányok tápértéke, fehérje- és keményítőértéke stb. Ezen túlmenően a monográfia legjobban sikerült fejezetei közé sorolhatók a munkaerőgazdálkodás és a jövedelmezőség kérdésével foglalkozók is. A politikai gazdaságtan elméleti kategóriát igen eredményesen alkalmazza mind a munkaerőgazdálkodás, mind pedig a jövedelmezőség vizsgálatában. E kategóriák alkalmazása során olyan mélységekig sikerült múltunknak e fontos problematikájába hatolnia, ameddig a korszak agrárviszonyainak elemzése során a magyar történetírásban még senki sem jutott el. A monográfia olvasása közben azonban hiányérzete is támad az olvasónak. Ezeknek egyike az lenne, hogy a növénytermesztés és állattenyésztés kérdéseit tárgyalva — talán adatok hiányában? — a szerző nem foglalkozik a korszakban ekkor már mind lontosabb szerepet játszó új fajták, s a nagy horderejű fajtaváltás kérdéseivel. S ez a fajtaváltás nem csupán fajtatörténeti, tehát agrártudományi szempontból érdemel különleges figyelmet. A szaporodó számú vizsgálatokból ugyanis egyre nyilvánvalóbban kitűnik — s ezt a kortársak is tudták ós felmérték —, hogy éppen az új fajták termesztése igen fontos szerepet játszott a hozamok növekedésében, nem utolsósorban pedig a terme-