Századok – 1976

Közlemények - Erdmann Gyula: Lónya Lónyai Gábor naplója 914/V

ERDMANN GYULA 925 zet néma tanúja nem lesz, s nem fog ezen nemzet lelkesebb része megfelejtkezni családjáról azon eltiportnak, kinél a hazafiúi kötelesség szentebb a fiúi s testvéri kötelességnél is."05

Lónyay tisztán látta tehát, hogy ha Kossuth meg nem hátrál, s az alkotmányos elv megőrzése érdekében tovább folytatja „levelezését", nem kerülheti el Wesselényi és Lovassyék sorsát. S Lónyay rögtön Kossuth családjának megsegítésére, a perben álló Wesselényi páratlan emberi nagysága révén később megvalósult közadakozásra gondolt ! 1836 novemberében Lónyay Pestre utazott s az egész telet ott töltötte családostul. Pesti tartózkodásáról kitűnő forrás áll rendelkezésünkre: sajátkezű, e közlemény részét képező, közlésre teljes terjedelmében ez alkalommal először kerülő, sajnos azonban csupán néhány hónap eseményeit rögzítő naplója. Mint a naplóból láthatjuk, Lónyay Pesten főként Kossuthnál időzött, nála olvasta a Tudósítások számára beérkező széles körű megyei levélanyagot, tájékozódott, rögzítette a főbb megyei eseményeket, követte Kossuth és az ellenzéki megyék Lovassyék megmentésére irányuló lépéseit, részt vett a szűkebb körű ellenzéki értekezleteken előbb Kossuthnál, majd házigazdaként, így került közeli bajtársi, munkatársi kapcsolatba Wesselényivel, Fáy Andrással, Balogh Jánossal, Patay Józseffel, Kubinyi Ferenccel és másokkal. Érdeklődéssel olvasta és jegyezte fel a külföldi lapok magyarországi eseményeket i kommentáló cikkeit. Közben a vezető nélkül maradt zempléni ellenzékről sem feledkezett meg, folyamatosan értesült az otthoni fejleményekről, s leveleiben igyekezett a pesti központi ellenzéki megállapodásokat a zempléniekkel is elfogadtatni, összehangolni tehát Pest és Sátoraljaújhely reformereinek tevékenységét. ' Többek között külön kiemelést érdemel az 1836. november 27-i feljegyzés, mely szerint Kossuth már ekkor ( !) foglalkozott gondolatban a Védegylet ' megalapításával, kapcsolatba hozva tervét párhuzamosan indítandó közhasznú akciókkal, a jobbágyközségek felszabadításának céljával. Ugyancsak érdekes Lónyay beszélgetése Eötvös Ignáccal (1837. január 29.), melyből világossá válik a Lónyay és a konzervatívok közti kapcsolat jellege, valamint a Széchenyivel folvtatott politikai vitáját rögzítő részlet (1836. december 13.)A fontos találkozások és tanácskozások mellett Lónyay eljárt a budai magyar színjátszók az ifjúság jóvoltából rendszerint kisebb tüntetéssé váló pesti előadásaira és nem hanyagolta el olvasmányait sem. Látogatta a Széchenyi vezette Nemzeti Kaszinó rendezvényeit és részt vett több más egyesület munkájában is. Benyomásait, élményeit mind feljegyezte naplójába. * A naplóban megörökített rövid pesti időszak után Lónyay továbbra is vezetője maradt a zempléni, és tevékeny részese az országos ellenzéki politikánek. A 40-es években ott volt minden jelentősebb ellenzéki kezdeményezésnél: szervezte és irányította a Védegylet zempléni fiókját, alapítótagja volt az Iparegyesületnek, segített az Ellenzéki Nyilatkozat megszövegezésénél. Hosszúra nyúlt élete során — 1885-ben halt meg — majd minden országgyűlésen megyéje egyik követe volt. Az 1847 —48-as utolsó rendi országgyűlésen kezdett eltávolodni Kossuthtól. Az alkotmányos önállóság biztosításának, 65

Uo. — 118, másolatban: OL Kossuth Gyűjt., időrendi iratok — 1/45. b./249.