Századok – 1976
Közlemények - Király Péter: A Naum-életírás a magyarokról 842/V
A NAUM-ÉLETÍRÁS A MAGYAROKRÓL 849 történeti híradást erről senki sem hagyott hátra, és ez már önmagában véve is jellemző. ... A bizánci historiográfia [BíbKonst.] csak egy fél évszázad múlva regisztrálja Moravia végét, és emellett egészen ködösen."28 Az itt kifejtettek szemléltetésére lássuk a 10. század legelejének eseményeit: a magyar seregek első nyílt támadásukat Nagy Moravia ellen 902-ben intézték, de II. Mojmírtól vereséget szenvedtek; a magyarok betörései a bajorokat arra késztették, hogy a morvák 902. évi sikerei után szövetséget ajánljanak fel II. Mojmír fejedelemnek; a bajorok 903 — 906. évi első Duna-menti (Raffelstetten) kereskedelmi vámszabályzatában említik utoljára a morvákat; 906-ban a magyarok csapatai vonultak át Moravián a szászok ellen küzdő szláv glomacok megsegítésére; 907-ben a bajor seregek a pozsonyi vár alatt (Brezalauspurc) megsemmisítő vereséget szenvedtek el a magyar csapatoktól, de a források ez eseményekkel kapcsolatosan a morvákat már nem említik ; ekkor Nagy Moráviában már nem létezett olyan központi fejedelmi hatalom, amely lakosságának érdekeit megvédhette volna a támadókkal szemben; az itáliai hadjárat során a magyar vezérek között szláv pogány főurak is („duo reges Dursac et Bugát") helyet találtak.29 Emellett azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szlávok (avagy a morvák) szövetkezését3 0 a magyarokkal nem szabad kizártnak tekintenünk, különösen ha tudatosítjuk, hogy azokon a területeken is, amelyeket akkor a magyarok már tartósan megszálltak [Pannónia], szlávok laktak, s ezeknek egy része meghódoltatásuk után a régi magyarok szolgálatában állhatott — olvassuk az MMFH-ban.31 A most mondottak alátámasztására vö. az alábbiakat: ,,. . .Az említett szlávok azzal vádoltak bennünket, hogy a magyarokkal együtt meggyaláztuk a katolikus vallást, . . . ők maguk [a morvák] a magyaroknak nem kis sokaságát fogadták maguk közé,3 2 azok [a magyarok] szokásai szerint álkeresztényeik fejeit kopaszra nyírták, és a mi keresztényeinkre küldték őket, és ők maguk hirtelen érkeztek és egyeseket foglyul ejtettek, másokat megöltek, ... az Isten templomait felgyújtották és minden épületet elpusztítottak, úgy hogy egész Pannóniában, a legnagyobb tartományunkban, egyetlen egy templomot sem lehet már látni ... az ön [a pápa] által kijelölt püspökök . . . 28 Vö. V. Vanéíek : Stát Moravanov — Velkomoravská ríáa: Velká Mora va 35 — 36. Vö. még: „Hogy miként alakultak a viszonyok Nagy Morávián 898 után, azt még pontosan nem tudjuk, de Nagy Moravia mint államalakulat még nem szűnt meg teljesen". Ld. Slovensko. Dejiny. 211. — „Még a vámokról szóló 904. évi rendelet [Raffelstetten] is Nagy Moraviát mint önálló országot említi, de további sorsáról szinte már semmit sem tudunk." ,,. . . az önálló Nagy Moravia megszűnése közüli események nagyon homályosak . . ." Ld. Chropovsky : Slovensko 114, 173. 29 Vö. Dejiny Slovenska I. 118 ;Ratkos : Podmanenie 142 —147; a két szláv származású főemberre elsőként ld. Molnár E. : A magyar társadalom története 173. 30 A nagymorva állam és a honfoglaló magyarok viszonyának értékelésére („leigázás" — „szövetség") vö. az M. Bencsik J. B. Magin vitát. Ld. A. A. Bánik: Ján Baltazár Magin a jeho politická, národná i kultúrna obrana Slovákov roku 1728. Trnava, 1936; J. Tibensky : Chvály a obrany slovenského národa. Bratislava, 1965. 72- 92; Arató E. : A feudális nemzetiségtől a polgári nemzetig. Bp. 1975. 104 —105, 162- 164. 31 Vö. MMFH. III. 232 — 244: Theotmar salzburgi érsek 900. évi levele a pápához a pogány magyarokkal való szövetkezés vádjáról; ld. még Marsina : i. m. 86. — A magyarokkal szövetkező szlávokra ld. még P. Patkói: Vychodnó oblasti Velkej Moravy a starí Mad'ari: Konferencia о Velkej Morave a byzantskej misii. Nitra. 1963. 107. 32 Vö. Theotmar idézett 900. évi levelét; ld. MMFH. III. 240 -241; a 241. lap 40. jegyzetében ezzel kapcsolatosan azt olvassuk, hogy ez az esemény — vagyis hogy sok év múlva a morvák megengedték a magyaroknak a közöttük való letelepedésüket — 896 körül következhetett be.
