Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
0KTATÓ NEVEI.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 825 a szakszervezetek tanoncnevelő munkája elé. „Az európai államok közül csupán Magyarországon van törvényesen eltiltva az ifjúmunkások és tanoncok szociáldemokrata alapon való szervezése" — állapította meg a Nemzetközi Ifjúmunkás Irodának az Amsterdamban 1926-ban megtartott nemzetközi ifjúmunkás-kongresszus elé terjesztett jelentése. S valóban, a fiatalkorúakra vonatkozó egyesülési és gyülekezési tilalom, az állandó hatósági, iskolai és munkáltatói fellépés, a tanoncok szerződéses viszonyból fakadó megkötöttségei, az ifjúmunkások rossz munka- és életviszonyai, a munkanélküliség, illetve a dolgozó tanoncok esetében a túl hosszú munkaidő, amely megfosztotta őket a szabadidejüktől, rendkívül megnehezítették a soraikban végzett oktató-nevelő munkát. A hatóságok adminisztratív eljárásai által állított tilalmak zárt rendszerén, valamint a szigorú munkáltatói ellenőrzések megfélemlítő eszközeinek szinte végtelen során túl talán még nagyobb veszélyt jelentett a hivatalos ifjúságpolitika, amelynek legfőbb célja az volt, hogy megvédje az ifjúmunkásokat a szocializmus eszméinek „káros befolyásától". Említettük, hogy a tanoncifjúság — teljes jogfosztottsága mellett még ráadásul — igen kevés szabadidővel rendelkezett. Az ellenforradalmi rendszer a húszas évek közepén kiépítette a leventeképzést, amelybe a testnevelési törvényben előírt rendelkezések alapján minden fiatalkorút 21 éves korig belekényszerítettek. Ily módon „az ifjúmunkások nagy tömegeinek önképzésre és művelődésre való kevés szabadságát teljesen lekötötte a kényszersportolás. . .", sőt a levente-egyesületek összejövetelein való kötelező megjelenés az ifjúmunkások egyetlen szabadnapját, a vasárnapot is elvette. S mint a kongresszusok elé terjesztett pártvezetőségi jelentések mutatják, ezzel az eszközzel módot teremtettek arra, hogy a fiatalság jelentős részét kivonják a szocialista oktató-nevelő kultúrmunka hatósugarából.45 A fenti tényeket csupán annak érzékeltetésére említettük, hogy az amúgy is anyagi problémákkal küszködő szociáldemokrata párt és szakszervezeti mozgalom oktató-nevelő munkáját rendkívül hátrányos körülmények között végezte. A hivatalos iskola- és kultúrpolitika, valamint a rendszer különféle gazdag anyagi forrásokat is élvező jobboldali, nagyrészt egyházi irányítású szervezetei és társadalmi egyesületei által közvetített vallásos és nacionalista nevelés át- meg átszőtte a korszak munkásságának tudatvilágát. Az iskolai oktatás megalapozó hatásával különösen az ifjabb nemzedékeknek a munkásmozgalomba való beszervezésénél kellett a párt- és a szakszervezeti vezetőknek számolniok. A szocialista ifjúságnevelés egyik fő problémáját a hivatalos iskolarendszer „keresztény és nemzeti", faji, vallási alapon folyó tanítása s a munkásmozgalom materialista oktatási szelleme közötti ellentmondás képezte.4® Az ifjúmunkások megnyeréséért folytatott küzdelemben a párt és a szakszervezetek nem támaszkodhattak olyan csábító külsőségekre, mint az állam által is támogatott más szervezetek. „Az ellenfél pénzzel megnyergeli a nehézségeket. Nekünk céltudatos, tervszerű munkával kell ellensúlyoznunk" — írta Szakasits Antal az ifjúmunkás problémáról.4 7 1928-ban a pártkongresszuson felszólalók is említették az ifjúmunkás-szervezés anyagi nehézségeit: ,,. . .amíg a katolikus legényegyletek állami támogatással iparostanonc-otthonokat állítanak fel, ahol csokoládét, banánt, feketekávét, esetleg mást is osztogatnak, olyan dol-45 Pártgyülési jegyzőkönyvek, 1925. 79—80; 1926. 47. 46 Szocializmus, 1927. 108. 47 Szocializmus, 1925. 77.
