Századok – 1976
Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V
0KTATÓ NEVEI.ÖMUNKA AZ MSZDP-BEN 813 A párt- és szakszervezetek oktató-nevelő munkája profiljának határozott elkülönülése (1927 — 1930) Az 1926—1927. évi oktatási ciklusban különvált a pártszervezeti és a szakszervezeti oktatás. A Szakszervezeti Tanács 1926. szeptember 22-i végrehatóbizottsági ülése határozott így, „mert mint ezt az MSzDP Oktatásügyi Bizottságához eljuttatott átirat indokolja — rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a szakszervezeti tagok nevelése a jövőben a gyakorlati szakszervezeti munkának megfelelő legyen, és ennek révén a szakszervezeti mozgalom részére olyan harcosok neveltessenek, akik a mozgalom fejlesztéséhez szükséges aprólékos munkához megfelelő útmutatást nyerjenek a szakszervezeti oktatás révén. Miután ez a munka csak akkor végezhető el a szükségletnek megfelelően, ha annak irányítása és végzése fölött egyedül végrehajtóbizottságunk rendelkezik, e célból egy oktatásügyi bizottságot választottunk, amely titkárságunkkal egyetemben gondoskodik ennek a munkának megfelelő elvégzéséről." Az átirat a továbbiakban leszögezi, hogy a szakszervezeti oktatás természetesen a pártoktatással „karöltve kíván működni, hogy a két oktatófórum egymást kiegészítve úgy végezze a munkát, hogy amíg mi a szakszervezeti, önök a politikai oktatásnál érjenek el eredményeket."2 0 A tanoncnevelés ezután is változatlanul szakszervezeti keretekben folyt. A párt-és a szakszervezeti oktatás ilyen formájú és tartalmú elkülönülését a korszak belpolitikájában lezajlott változások is motiválják. Már véget ért az évtized derekán tapasztalható kifejezetten a Bethlen-rendszer politikai konszolidációjával együttjáró — bizonyos liberalizálódás (az MSzDP megalakulásának és működésének lehetővé tétele vagy a Demokrata Blokk létrejötte, a baloldali liberális pártok működésének megélénkülése stb.); a parlamenti politika színterén megerősödött a kormánypárt (az 1926 őszi választásokon még a kisgazdákat is sikerült kiszorítani az Egységes Pártból, továbbá jelentősen csökkent a szociáldemokrata párt országgyűlési képviselőinek száma, gyengült a Demokrata Blokk is, csökkent akcióképessége), s már folytak az előkészületek a felsőház helyreállítására; a belpolitikában napirendre került az MSzDP felszámolásának kérdése, s egyre erősödött azoknak a radikális megoldásokat kereső jobb- és szélsőjobboldali erőknek kórusa, amelyek a szocialista munkásmozgalomnak, különösen a szakszervezeteknek a felszámolására törekedtek. Az adott helyzetben a szakszervezetek beszüntették a politizálást, tevékenységük kifejezetten csak a munkásság gazdasági követeléseinek hangoztatására, a napi bérharcokra szorítkozott. A szakszervezeteknek a fennálló jogszabályok szerint sem lehetett politikai harcot hirdetniük, mert a politizálás joga (politikai gyűlések tartása pl.) kifejezetten a parlamenti képviselettel rendelkező pártokat illette meg. Ily módon a szakszervezetek „szolidabb" témái (gazdasági kérdések, a szakszervezeti mozgalom gyakorlati kérdései stb.), amelyek látszólag kevésbé politikai színezetűek, s ezzel szemben a szociáldemokrata párt direkt módon „politikusabb" tematikájú előadássorozatai egy olyan szétválásnak az eredménye, amely feltehetően nem pusztán a pártvezetőség és a szaktanács elhatározásából fakadt, hanem a politikai helyzetnek az évtized második felében mutatkozó általános, - a szocialista mozgalom szempontjából egyértelmű jobbratolódását is tükröző jelenség. 20 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségének jelentése az 1928. évi pártgyűlésre. 1928. 66.
