Századok – 1976

Tanulmányok - Stier Miklós: Oktató-nevelő munka a Szociáldemokrata Pártban és a szakszervezetekben 802/V

808 PTIER MIKLÓS Ezeken az elóadasokon összesen mintegy 12 700 hallgató vett részt. A legnagyobb számú hallgatóközönség éppen a munkáslakta peremvárosokban jött össze. Kispesten pl. minden előadáson 500—600-an vettek részt, majd Erzsébetfalva, Újpest és Kőbánya következnek a sorban. 1922 végéig az ország 20 nagyobb városában és ipartelepén is megkezdték az előkészületeket a rendszeres előadássorozatok indítására. Az ismeretterjesztő előadások mellett a központi párttitkárságban 14 szeminárium nyílt meg mintegy 420 hallgatóval.1

5 A párt- és a szakszervezeti oktatás egységesítése (1923—1926) Bár a szociáldemokrata pártban és a szakszervezetekben folyó oktatás strukturálisan lényegében nem, csupán mennyiségét, kiterjedtségét tekintve változott meg az évtized végéig, bizonyos módosulásokra azonban sor került. Bizonyos megnövekedett igények a pártoktatás további kiszélesítésére ösztönöztek. 1923 őszére az Oktatási Bizottság javaslatára — „az egész munkásoktatás céltudatossá és egységessé tétele, a munkáskultúra szerves közigazgatásának kiépítése, az oktatás hármas: alap-, közép- és felsőtagozatúvá tétele, előadógárda kinevelése érdekében — végsőfokon, hogy e munkával a dolgozó tömegek életigényeit és életnívóját fölemeljék" — egyesítették a párt- és a szakszervezetek előadás-programját. A tömegoktatást az ismeretterjesztő munkáselőadások szolgálták, amelyekre minden szervezett munkás és minden párttag eljárhatott. Ebben az oktatási formában a legáltalánosabb és a legvegyesebb témák szerepeltek. Bizonyos mértékig agitatív jellegű is volt, amely azonban előkészítette a továbbtanulásra, a rendszeres ismeretszerzésre és korszerű képzésre vágyókat. Az oktató-nevelőmunka hatékonyságának növelése, új előadókáderek nevelése céljából pedig az előző évi két tagozatú oktatás (a nyilvános ismeretterjesztő előadások és a középfokú szemináriumok) mellett harmadik tagozatot is létrehoztak. Megszervezték az ún. munkásfőiskolát, „amelynek középfokot már végzett, vagy magánúton önképzéssel magasabb tanultságot elért hallgatói felsőfokon, általánosabb szempontból nyertek oktatást a mozgalomra legfontosabb tárgyakból." Az előadásokon tárgyalt témakörök súlyozásában is beállott bizonyos módosulás. Legfontosabb tárgyként „a szocializmus elmélete, története és irodalma" ismertetése szerepelt — ezzel a nyilvános ismeretterjesztő előadások mintegy harmadrésze, kb. 170 előadás foglalkozott. A többi tárgyra (közgazdaság, történelem, természettudomány, egészségtan) kb. egyforma arányban mintegy 70 - 70 előadás jutott. A Petőfi- és Madách-jubileumra való tekintettel 103 előadás foglalkozott irodalommal. A középfokú tanfolyamokon is fő tárgyat képezett a szocializmus elmélete és története. A tematikában itt is szerepelt még a közgazdaság, a kultúrtörténet, a szakszervezeti mozgalom, a politika, a községi és szociálpolitika. Ebben az oktatási formában a tanulást a szó szoros értelmében vett rendszeres és tervszerű képzés szolgálta. A főiskolán is nagyjából ugyanezen tárgyak szerepeltek, s ehhez jött még bizonyos magasabb fokú filozófia, statisztika és retorika.16 15

Uo. 58. 16

Az MSzDF 1924. évi pártgyűlésének jegyzőkönyve. 62—63.