Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
796 PÖLÖSKEI i'ERENC da minisztere mondotta: „Éppen azért írták ki a választást, hogy bárminő kormány következzék, ezzel pressziót gyakoroljanak rá, hogy mielőbb igyekezzék a választáson túljutni, hogy megszűnjék a disputa a kormánynak és hatalmának legalitása felől."140 A keresztény pártok ezekben a napokban nagy tömegdemonstrációkat rendeztek. A Vigadóban tartott november 22-i nagygyűlés határozata kimondta: „Csak a keresztény és nemzeti irányú kormánypolitika felel meg az ország akaratának és a magyar nép életérdekeinek. Ez okból törhetetlen akarattal ragaszkodik a keresztény kurzushoz és követeli, hogy a kormány minden téren valósítsa meg a keresztény szociális programot." Ezután a gyűlés határozata követelte a nemzetgyűlési választások gyors megtartását s a nemzetgyűlés mielőbbi összehívását. Jelentős súllyal szerepeltek a gyűlés határozatában az antiszemita kitételek és felhívott a munkásosztály keresztény és nemzeti jellegű megszervezésére. ,,A népgyűlés megállapítja — írta a továbbiak során a határozat —, hogy az osztályharcot és nemzetköziséget hirdető szocialista-kommunista politika volt az oka az ország véres elpusztulásának és kifosztásának. Ez okból a munkásság szervezése a jövőben csak keresztény és nemzeti alapon történhetik, viszont a keresztény és nemzeti alapon álló, az egész magyar néppel szolidaritásban élő munkások számára politikai és gazdasági érdekeik teljes érvényesítését és védelmét követelik. . . A népgyűlés követeli, hogy felelősségre vonassanak a forradalmakat előidéző és azokban szereplő kormányok tagjai, valamint a sajtóorgánumok, melyek szerepet játszottak a belső rend felforgatásában és az ország tönkretételében."141 Az új koncentrációs kormány megalakítását célzó pártközi értekezletek napokon át tovább folytak. Miután Apponyi miniszterelnöki kinevezését nem támogatta valamennyi politikus, visszalépett a jelöléstől s Huszár Károly neve került előtérbe. Nemcsak a keresztény pártok támogatták, de Nagyatádi Szabó, Lovászy és Giesswein sem gördített akadályt miniszterelnöki kinevezése elé. Feltételesen Bárczy István, majd a szociáldemokrata vezetőség is támogatóinak sorába lépett. A szociáldemokrata párt vezetősége ellenértékül többek között a választások elhalasztását, a munkásbiztosítás autonómiáját, az egyesülési és gyülekezési jog biztosítását, a propaganda minisztérium megszüntetését, az „ártatlanok" védelmét s a felekezeti izgatás büntetését követelte.142 Huszár általánosságban ígéretet tett a polgári szabadságjogok megvédésére s a propaganda minisztérium megszüntetésére. Clerk kijelentette, hogy az antant nem ellenzi Huszár miniszterelnöki kinevezését, s ez perdöntőnek bizonyult. A pártközi megbeszélések, viták ezután a kormány összetétele s a választások kiírása körül zajlottak. Végül megegyeztek abban, hogy a választásokat egy hónappal elhalasztják, 1920. január 25-én tartják meg, az ellenzék azonban eltekint a nemzetgyűlés tárgysorozatának korlátozásától. Korábban ugyanis ahhoz ragaszkodott, hogy a nemzetgyűlés csak a békeszerződéssel és a választójogi törvénnyel foglalkozzék. Az államforma kérdésében Clerk népszavazást javasolt. Ilyen értelmű megállapodás született.143 Az alkotmányjogi dilemma azonban az „alkotmányosság" helyreállítását célzó koncentrációs kormány megalakításánál is visszatért. Ki nevezze ki az új kormányt ? S kinek a kezébe tegye le a hivatali esküt ? Kinek tartozik felelősséggel? A polgári jogrendszerek szerinti alkotmányosságról természetesen 140 PH, 1919. nov. 22. 141 PH, 1919. nov. 23. 142 Fehér 1969. 52—53, továbbá Ránki 1967. 186. 143 PH, 1919. nov. 22.
