Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 791 szabadságát. Horthy számára természetesen nehézségeket okozott, hogy a kormány kiiktatásával kötött egyezség kiválthatja Friedrich, az őt támogató kereszténypártok és az ultralegitimisták ellenállását, és ezzel akadályok gördülhetnek budapesti bevonulása elé. Nem véletlen, hogy ebben az ellenforradalom tartalmát és irányát döntően meghatározó időszakban Bethlen István grófot Horthy társaságában találjuk. Nem kétséges, hogy együttes feltűnésük túlmutat a konkrét tárgyalások, a pártközi megbeszélések keretein. Az események alakulása bizonyítja, hogy elképzeléseik akkortájt már nemcsak a Clerk által irányított témákban — a forradalmak megismétlődésének megakadályozása, a román csapatok kivonása s mindenféle idegen fegyveres erő Magyarországra küldésének elhárítása, az aktív legitimizmus visszaszorítása kérdésében — egyeztek. Felfogásuk közeledett az új kormányzati rendszer jellegére, lényegére vonatkozóan is. Közös fellépésük s együttes politikai akcióik természetesen ismerve, tudva korábbi felfogásuk különbözőségét — feltűnést kelthettek: az egykori Tisza-ellenes, konzervatív arisztokrata miképpen került a politikai, diplomáciai ismereteket és tájékozottságot nélkülöző, parancsokhoz s parancsnokláshoz szokott katona közelségébe ? Bethlen már a forradalmak idején feladta korábbi konzervatív, de a polgári parlamentarizmus magyarországi 1867-es válfajához formailag ragaszkodó ellenzéki álláspontját. Ügy vélte: az események Tiszát igazolták, aki túltette magát a parlamentarizmus szabályain s az uralkodó osztályok hatalmának megtartása, a „leskelődő forradalmak" leküzdése érdekében a végrehajtó hatalom primátusát valósította meg. Ám nem állt meg Tisza retrográd politikájánál sem, kevésnek tartotta azt az ellenforradalmi kormányzati rendszer megalapozásához. Ha — Horthyhoz hasonlóan — nem is a terrorista fegyveres csoportokra, különítményekre, szélsőjobboldali szervezetekre kívánt elsődlegesen építeni, de figyelembe vette, sőt nélkülözhetetlennek tartotta azokat a forradalmi erőkkel szemben. 1918 előtt aligha bocsátkozott volna politikai jellegű tárgyalásokba Horthyval. A forradalmak után azonban elképzelhetetlennek tartotta nélküle az ellenforradalom konszolidációját. Diplomáciai ismeretei, külpolitikai tájékozottsága alapján felismerte mindenekelőtt az angol diplomácia elhatározását, világosan látta, hogy a román megszállás megszüntetésének egyetlen módja az ütőképes fegyveres erő megteremtése, s ez csak Horthytól remélhető. Nem habozott. Egyértelműen Horthy hívévé szegődött. A belpolitikai kormányzati rendszert tekintve azonban szemlátomást fennmaradtak bizonyos másodlagos nézet- és cselekvésbeli különbségeik. S amíg 1920—21-ig inkább Horthy, addig 1921 után elsősorban Bethlen elképzelései valósultak meg a rendszer kiépítése során. Végül is az egymáshoz már 1919 őszén közel került két felfogás kombinációjaként valósult meg a kormányzati rendszer. Amikor Horthy 1919 augusztus elején elindult Szegedről véres terrorútjára, bizonyára nem gondolt arra, hogy három hónap eltelte után az ország iij politikai berendezéséről folyó tárgyalások, egyezkedések, politikai sakkhúzások egyik főszereplőjévé válik. Arra sem gondolhatott, hogy neve a román csapatok kivonulásának feltételeként a nemzetközi diplomácia szféráiba kerül. De amint láttuk, ő maga is felismerte a Clerk-tárgyalások jelentőségét, hatalma további kiszélesítésének lehetőségét, és vállalta a'politikai szövetséget Bethlennel. Elfogadta a bécsi Antibolsevista Comité egykori vezetőjének hívását s helylyel-közzel megfogadta tanácsait is. November 6-án együtt mentek a minisztertanácsra s igyekeztek szétoszlatni a Friedrich-kormány és táborának aggodalmait. Horthy a hozzá intézett direkt kérdésre, hogy tudniillik támogatja-e
