Századok – 1976
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: Hatalmi viszonyok 1919 őszén Magyarországon 757/V
HATALMI VISZONYOK 1919 ŐSZÉN MAGYARORSZÁGON 777 Történetírásunk feltárta már a fővezérség s a katonatisztekből, altisztekből, csendőrökből, hivatalnokokból, kulákparasztokból álló „nemzeti hadsereg" minden törvényes előírást, morális emberi szabályt és formát semmibevevő kegyetlen terrorakcióit. A kommunistákkal, a forradalmait funkcionáriusaival szemben a román csapatok sem válogattak az eszközökben. A Dunántúlon, ahol a fővezérség csapatai, különítményei közel voltak, gyakran átadták börtönbezárt foglyaikat. Veszprémből például a román parancsnokság hozzájárulásával 39 lefogottat szállítottak Siófokra, ahol kivégezték őket.64 A rögtönbíráskodást, az internálási eljárást, a rendőri, csendőri felügyelet rendszerét, s a hadifogságból hazatértek politikai szűrését a fővezérség már alkalmazta, amikor a kormány rendeletbe foglalta. Természetesen nem arról van szó, mintha Horthy kormányzati elképzeléseit egyszerűen ráerőszakolta volna a kormányzatra. De az ellenforradalom megszilárdítása, az uralkodó osztályok érdekében gyorsabban és határozottabban cselekedett. Ez a körülmény pedig rangot, tekintélyt adott számára, s szinte mérlegelés nélkül átvették eljárását, belpolitikai „újításait". Horthy hadserege alakította ki az internáló táborokat, ezeket azután a budapesti kormányok átvették, egvideig fenntartották, a legtovább — 1924-ig - a zalaegerszegi tábort. Akire a kommunista-gyanús bélyeget rásütötték, már vitték is a bizonytalan sorsot, kegyetlen kínvallatásokat, megpróbáltatásokat jelentő internáló táborokba. Az internáltatásokat, amelyekhez már a feljelentés, vagy a puszta gyanú is elegendő volt, kezdetben a siófoki főparancsnokság nyomozó osztályai végezték. (A gyanúsítottakkal, internáltakkal szemben azután, hogyha végül is bíróság elé kerültek, a Friedrich-kormány rögtönbíráskodásról szóló rendelete szerint jártak el. Vagy katonai bíróság ítélkezett felettük.) A katonai bíráskodás ugyanis az ellenforradalom kezdeti szakaszában nem korlátozódott a katonákra, hanem a polgári személyek széles körére is kiterjedt. Horthy közvetlenül rendelkezett a katonai bíráskodás felett, amelynek alkalmazásával szigorúbb ítéleteket hozhattak a forradalmak résztvevőivel, az ellenforradalomra, a nemzeti hadseregre veszélyesnek tartott emberekkel szemben. A polgári személyekkel szembeni katonai bíráskodás visszaszorítása csak 1920 második felében kezdődött meg, de az idevágó rendeletek bizonyos esetekben, — így „az állam- és hadseregellenes bűncselekmények esetén" — a későbbiek során is fenntartották azt.65 A belügyminiszter 1920. június 16-i bizalmas rendelete szerint „a jogrendnek a vesztett háborút követő felbomlása és az annak nyomában járt ellenséges megszállás idejében a nemzetünk legkiválóbbjai által teremtett nemzeti hadsereg volt az első jegeczedési pont, mely körül a jogrend újból kialakult. Dicső nemzeti hadseregünk e történelmi hivatása következtében jutott abba a helyzetbe, hogy működését a jogrend megalapozása és a helyreálló rend megszilárdítása érdekében egyelőre oly térre is kénytelen volt kiterjeszteni, amelyen való működése rendes körülmények között törvényes hivatásán kívül esik."6 6 A katonaságnak a nyomozásban és a bíráskodásban való közvetlen részvételének visszaszorítása nem vezetett azonban az 1918 októbere előtti viszonyok visszaállításához. S ez nemcsak abból a körülményből fakadt, hogy Horthvnak és a fővezérségnek jelentős szerepe volt az ellenforradalom kormányzati 64 Népszava, 1919. okt. 4. 65 Bm L Alispáni ir. 2140/1920. (A BM 1919. szept. 1-i bizalmas 4000/1920. sz. rendelete.) ee Vm L Nym. kb. Elnöki 237/1920.
