Századok – 1976

Folyóiratszemle - Galandauer; J:A viharos 1905-ös esztendő Bohumir Smeral életében 752/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 753 fontos munkatársa, aki aktívan részt vett a revizionizmus elleni vitákban. Bár politikai funkciója nem volt, képessége és aktivitása folytán állásfoglalásainak súlya egyre nőtt. 1904 decemberében európai körútra indult. Először Berlinből tudósította lapját antirevizionista szellemben a porosz szociáldemokrácia kongresszusáról. Németországi tartózkodása alatt robbant ki a nagy Ruhr-vidéki bányászsztrájk; erről küldött tudósításaiban a bányászok ügye melletti rokonszenvén kívül ideológiai korlátai is jelentkeztek: az állam beavatkozásától várta a bányatulajdonosok önzésének megfékezését. 1905 januárjában Londonban tűnt fel. Angliai benyomásai új hangulatot árasztanak: míg a német szociáldemokráciában a jól szervezett munkásmozgalom példaképét látta, London a marxizmus szülőhelyét jelentette számára, s így elsősorban érzelmileg hatott rá. Tudósításai a marxizmussal való mély érzelmi azonosulásáról is tanúskodnak. Prágába visszatérve gyökeresen megváltozott politikai színtér fogadta: az orosz forradalom hatására az Osztrák-Magyar Monarchiában széleskörű választójogi harc bontakozott ki, mely egyre radikalizálódott. A mozgalom ólén a szociáldemokraták álltak, akik programjában az általános választójog igen fontos, sőt az évek múlásával szinte középponti szerepet foglalt el. Smeral teljes erővel bekapcsolódott a küzdelembe, mely különösen Csehországban öltött radikális formákat. Az itteni választójogi harcban aktívan résztvettek a polgári pártok is, radikális fellépésüktől tömegbefolyásuk visszaszerzését remélve. A cseh-szláv ós az osztrák-német szociáldemokrácia közötti nézetkülönbségek a választójog kiharcolásának módja felől mindkét oldalon a nacionalizmus erősödését vonták maguk után. Smeral egyetértett a cseh szociáldemokrata vezetők választójogi politikájával, s szónoki képességei a népgyűlések egyik főszereplőjévé tették. 1905 őszén, amikor a ciszlajtán birodalomrész miniszterelnöke fellépett a Kristóffy-fóle magyarországi választójogi törvénytervezet ellen, az osztrák és a cseh-szláv szociáldemokrácia újabb demonstrációra hívott föl a kormány ellen. Smeral újabb aktivitásával felhívta magára a helytartóság figyelmét, vádat emeltek ellene, s végül az orosz forradalom éltetése miatt ítélték el egy hétre. Az 1905. óv sikeres mozgalmai igen megnövelték a szociáldemokrácia tekintélyét. Cikkei tanúsága szerint Smeral igen sokat várt a kivívott általános választójogtól: azonosulva a pártvezetőséggel, a munkásosztály céljainak parlamenti úton való elérését remélte. Az új törvényhozás fő feladatának a „tiszta" kapitalizmus feltételeinek megteremtését, a feudális esökevények kiiktatását tartotta. Az orosz forradalmárok hősiessége őt is megindította, de módszereik átvételét Ausztriában lehetetlennek vélte. Az orosz forradalmat a cár helytelen politikája miatt bekövetkezett robbanásnak tartotta, s a forradalom veresége, valamint az osztrák választójogi siker megerősítette őt a forradalom elutasításában, a parlamentáris út igenlésében. Bár a revizionistákkal szemben többször élesen fellépett, s visszautasította a munkásosztálynak a polgári társadalomba való integrációjáról szóló nézeteiket, nem vette észre, hogy a reformista út ellentmond a marxizmusnak. Míg a revizionisták a reformista gyakorlatból levonták az elméleti következtetéseket is, addig Smeral meg volt győződve arról, hogy az általa helyesnek tartott politikai gyakorlat nem mond ellent a marxizmusnak, s nem látta, hogy a forradalmi marxizmus és a cseh—szláv szociáldemokrácia politikája között már szakadék képződött. (Ceskoslovensky Gasopis Historicky, 1975. 5. szám, 664 — 686. lap) H. V. A folyóiratszemlét készítették ifj. Barta János (B. J.), Heiszler Vilmos (H. V.), Menyhárt Lajos (M.) és Petneki Áron (P. Á.).