Századok – 1976
Folyóiratszemle - Berghauzen; Janusz: Lengyel–szlovák kapcsolatok 1938–1947 között 748/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 749 A lengyel kormány különféle gesztusokkal próbált közeledni a szlovákokhoz, ugyanakkor feltűnően kihangsúlyozta a cseh — szlovák ellentéteket. Már 1938 márciusában felmerült az a gondolat, hogy Szlovákiát Lengyelországhoz csatolják, erre azonban semmiféle kidolgozott terv nem volt. 1938 őszén Jozef Tiso és Karol Sidor felajánlották a prágai lengyel követnek, hogy federációs alapon csatlakoznak Lengyelországhoz. A lengyel kormány azonban nem reagált erre az ajánlatra, viszont továbbra is követelte a határok kiigazítását Szepesben és Árvában. 1938 végén meg is történt 226 km2 átcsatolása kb. 3200 lakossal. Ez a területi nyereség azonban eltörpült a politikai veszteség mellett. Az addig polonofil szlovák néppárti politikusok is Lengyelország ellen fordultak, a németekben keresve a támaszt. A korabeli lengyel sajtó is hamar felfigyelt arra, hogy az autonómiát élvező szlovákoknak tulajdonképpen a III. Birodalom diktál. A Szlovák Köztársaság létrejötte után kiépültek a lengyel—szlovák diplomáciai kapcsolatok, 1939. március 16-én megnyílt a pozsonyi lengyel követség, ugyanekkor a varsói szlovák követség is, előbb K. Klinovsky, majd L. Szathmáry vezetésével. A németek a lengyelbarát szlovák vezetőket hamar eltávolíttatták, így K. Sidort a Vatikánba küldték követnek. Ugyanakkor német nyomásra fokozódott a németbarát, egyszersmind lengyel- és magyarellenes nacionalista propaganda. 1939 áprilisában megkezdődtek a katonai előkészületek a lengyel határ mentén, fokozódott a kémtevékenység és a diverzió előkészítése. A lengyel —szlovák illegális határátlépők száma ugrásszerűen megnőtt, elsősorban a Tiso-kormány elől menekülő kommunista képviselők, antifasiszták, valamint a csehszlovák állameszméhez ragaszkodók. Varsóban az egykori csehszlovák követségen egy Csehszlovák Légió alakult meg, amelynek kb. 40%-át szlovákok tették ki. Ennek a mintegy ezer fős légiónak a vezetője Ludvik Svoboda lett, aki a lengyelek oldalán küzdött, amikor 1939. szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot. A németek már augusztusban német törzskart ' szerveztek a szlovák hadsereg mellé, ez irányította a koordinációt. A német légierőnek is fontos bázisa volt Szlovákia. A szlovák hadsereg hadüzenet nélküli részvétele a szeptemberi hadjáratban inkább szimbolikus jelentőségű volt (18 elesett, 40 sebesült, 11 el-1 tűnt). A néppárt egyszerű tagjai azonban nem értették ennek a háborúnak a szükségességét, jóllehet a szlovák kormány mindenféle propagandafogást felhasznált (pl. szlovák katonai díszszemle Zakopanéban) és főleg azt igyekezett propagandisztikusan kihasználni, hogy 770 km2 -t csatoltak Szlovákiához. A hadjárat befejezése után ismét megélénkült az illegális határforgalom: most azonban fordított irányban. Amikor a Magyarországon menedéket talált lengyelek jelentős része tovább indult, hogy a nyugati harctereken küzdhessen, a londoni lengyel emigráns kormány ügynökei és futárai megszervezték megszállt lengyel területről a katonák kijuttatását, Szlovákián keresztül Magyarországra, majd innen tovább. Sok szlovák antifasiszta segítette őket, pedig a néppárti kormány koncentrációs táborba záratta az ezzel gyanúsíthatókat. Az elfogott lengyel futárokat, partizánokat a szlovák hatóságok minden esetben kiszolgáltatták a németeknek, sokszor a kihallgatást a Gestapoval , együtt végezték. A fanatizált szlovák fasisztáknak segített a Szlovákiában élő német kisebbség náci szervezete is. A III. Birodalomban olyan terv is megszületett, hogy Szlovákiának adják az egész lengyelországi Tátra-vidéket (Podhale). Ezt a szlovák kormány nem fogadta el. (Ezután hozták létre a németek ezen a területen a hegylakókból, az ún. „Goralenvolk" kisebbséget.) A németek által megszállt lengyel területeken élő szlovákok különféle privilégiumokat kaptak a náciktól. A háború folyamán a lengyel—szlovák érintkezések két fő kérdése a politikai és a katonai együttműködés volt. A lengyel emigráció kapcsolatokat tartott fenn a szlovák emigrációval, másrészt a hivatalos szlovák szervekkel is, elsősorban Sidor vatikáni szlovák
