Századok – 1976

Történeti irodalom - Erdmann Gyula–Pető Iván: Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből (1945–1949). (Ism. Varga F. János) 734/IV

734 TÖRTÉNETI IRODALOM 734 ERDMANN GYULA — PETŐ IVÁN: DOKUMENTUMOK A MAGYAR SZÉNBÁNYÁSZAT TÖRTÉNETÉBŐL (1945—1949) (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1975. 622 1.) A felszabadulást követő évek nemzedékünk számára — a kötet készítői számára is — történelem. E korszak irat- és dokumentumanyaga nemcsak a nagyközönség előtt, de a szakma művelői számára is általában ismeretlen. Ezért is forgatjuk fokozott figyelemmel a felszabadulás utáni korszak dokumentumkiadványait. A „szénbányászati dokumentumok" kötet ezen túl azért is jelentős, mert az Uj Magyar Központi Levéltár „Források a magyar népi demokrácia történetéhez" sorozatát ezzel a kötettel indította el. Csak üdvözölni tudjuk ezt a nagyszabású vállalkozást, amely várhatóan — legalábbis részben — szakítani fog felszabadulás utáni forráskiadványaink évfordulókhoz kötöttségével és először próbál — reméljük széles spektrumú — áttekintést adni a korszak valóban rendkívül izgalmas dokumentum-anyagából, amelynek jelentős részét az Űj Magyar Központi Levéltár őrzi. Várakozásunkat növeli az a tény, hogy a sorozat első köteteként egy nagyon jól kimunkált, sikerült kötetet vehettünk kézbe. Az Erdmann—Pető szerzőpár ugyanis nagy szakértelemmel, alapossággal, igen nagy forrásanyagra támaszkodva, egy nagyon jó — és ami forráskiadványnál rendkívül fontos — kitűnően használható dokumentumkötetet tárt az olvasó elé. A több mint háromszáz közölt dokumentum a felszabadulás utáni évek sok nehézséggel küzdő gazdasági életének egyik — akkor különösen fontos — ágazatában, az események azon szálait ragadják meg, amelyek a legjobban mutatják be 1945 utáni szénbányászatunk legfontosabb jellemzőit: a koalíciós pártok álláspontját a bányák államosításával kapcsolatban, az államosított bányák impozáns termelési eredményeit, de ugyanakkor nehézségeit is, a bányászat új megszervezését, majd átszervezését, az új, irányítási-vezetési módszerek bevezetését, alkalmazását, a mindennapos „gazdasági útkeresést", a deficites szénbányászat szanálási akcióit és még folytathatnák a sort. Nagyon jól tükrözi a kötet a bányászok kiemelkedő szerepét is — az újjáépítésben, a termelés hétköznapjaiban — lelkesedésüket, áldozatkészségüket, de nem egyszer elkeseredésüket is a nehéz életkörülmények miatt. Külön ki kell emelnünk az üzemi bizottságok, valamint a szakszervezetek szerepét bemutató dokumentumokat, amelyek a tények részletes bemutatásán keresztül új eredményekkel gazdagítják a történettudományt. A válogatás igen jól tükrözi az államosítás tovagyűrűző gazdasági s politikai hatásait. A szerkesztők érdeme, hogy rendkívül nagy forrásbázisra támaszkodva — jellegükben — országos hatáskörű iratoktól a magánleveleken keresztül a szakközlönyig válogattak. Ezáltal nagy áttekintést tettek lehetővé a termelés napi kérdéseitől egészen az iparág szervezeti kérdéseiig. A közölt párszáz irat felhívja továbbá a figyelmet arra az óriási iratanyag-menynyiségre, amely még feltárásra és feldolgozásra vár és új szempontokkal gazdagíthatja a felszabadulás utáni évek gazdaság-, társadalom- és politika-történetéről alkotott képünket. Éppen a szénbányászati dokumentum-kötet mutat példát egy-egy már elfogadott, axióma számba menő tény újragondolására és arra, hogy a már meglévő feldolgozások mellett — és ellenére is — állandóan vissza kell térnünk magához a forrásanyaghoz is. Kihangsúlyozva, hogy kitűnő dokumentumkötetet vehettünk kézbe Erdmann Gyula és Pető Iván szerkesztésében, meg kell jegyeznünk, hogy egy ilyen jó forráskiad-