Századok – 1976

Történeti irodalom - Irinyi Károly: Mitteleuropa-tervek és az osztrák–magyar közgondolkodás (Ism. Somogyi Éva) 719/IV

720 TÖRTÉNETI IRODALOM 720 ban" akarták biztosítani, amelynek történetileg kialakult ideáltípusát a Habsburg-Monarchiában látták. A szerző magától értetődő megállapításainál, hogy az alldeutschok és a keresztényszocialisták elutasították a nemzeti önrendelkezést és a területi integritás alapján álltak, érdekesebb annak vizsgálata, hogy a Közép-Európa-tervekben és az azokat előkészítő vámuniós elképzelésekben hogyan mutatkozott meg a pártok szellemi-politikai nivellálódása. A Schönererrel szembenálló alldeutsch irányzat, a Wolf-féle, a keresztényszocialistákhoz hasonlóan, az önálló osztrák imperializmus híve volt. S bár a világháború éveire a Habsburg vezetésű önálló Ausztria luegeri koncepciója kissé megkopott, az „önálló" osztrák gazdaságot óhajtották, s elutasították a vámuniót. Vajon — teszi fel a kérdést a szerző —, felismerték-e az osztrák vezető polgári pártok, hogy a Monarchia is Németország háborús célja lett, és vállalkoztak-e arra a szerepre, amit neki szántak a birodalomban: hogy hidat képezzen Németország délkeleteurópai és közel-keleti imperialista törekvései szolgálatában ? A Schönerer-féle irányzat már régen feladta a Habsburgok monarchiáját, s Naumann Mitteleurópáját a természetes fejlődés eredményének tekintette, olyan keretnek, amelyben a középeurópai népek fejlődése szükségképpen végbemegy. A Wolf-féle csoportnak, amely mindvégig a Monarchia talaján állt, fenntartásai voltak: egyfelől ragaszkodott Ausztria bizonyos önálló létéhez, másfelől féltette az osztrák-németség német nemzeti tudatát Naumann „középeurópai embertípusától". A keresztényszocialista tábor az állami kötelékek továbberősítése ellen volt, de a Mitteleurópa-terv számos elvi konzekvenciáját nagyon is támogatta, abban látva a monarchiabeli német hegemónia s az osztrák nagyhatalmi lét biztosítékát. Mint háborús célt, mindkét párt — a kormány igényeit meghaladva — keveselte a naumanni terveket, s így bázist nyújtott e célok kiterjesztéséhez a háború további menete folyamán. A tanulmány nyilvánvalóvá teszi, hogy az osztrák burzsoáziának elsősorban gazdasági fenntartásai voltak az integrációs törekvésekkel szemben. Pedig valójában — vallja Irinyi — Ausztria számára nem gazdasági, hanem bel- és külpolitikai szempontból volt veszedelmes az alldeutsch politikai elvek eluralkodása Irinyi e megállapításával feltétlenül egyetérthetünk. A könyvet olvasva, mégis e gondolat továbbfejtegetésének hiányát érezzük. Irinyi egyfelől arra törekszik, hogy az egyes pártok frakciói között fellelhető differenciákat feltárja, másfelől igen helyesen rámutat az általa tudati nivellálódásnak nevezett politikai folyamatra: a pártok közeledésére a nacionalizmus síkján. Az elemzés során azonban háttérbe szorul a Schönerermozgalom prefasiszta faji nacionalizmusa, — a háborút és Monarchiát túlélő — demoralizáló tudati hatásának vizsgálata. Nem e hatás megállapítását hiányoljuk — erről ismételten szó esik —, hanem annak a kérdésnek legalább a felvetését, miért nyújtott a különféle konzervatív és szélsőségesen nacionalista ideológiák számára olyan termékeny talajt a Habsburg- birodalom osztrák-németsége: ez a nép fél évszázad alatt sem találta meg a választ reálisan létező nemzeti dilemmájára, osztrák vagy német volta konfliktusára. A háború azután végképp nyilvánvalóvá tette, hogy sem a keresztényszocialista németvezetésű centralista birodalmi reorganizáció, sem a schönereri Anschluss-párti német faji nacionalizmus nem biztosítja az osztrák-német burzsoázia nemzeti, politikai, gazdasági érdekeit. Hiszen — és ennek bemutatása a könyv nagy érdeme — az osztrák-német burzsoázia különböző csoportjainak nemzeti, politikai és gazdasági érdekellentétei éppen a háború sodrásában, a háborús célok változásában válnak egyre kevésbé kibogozhatókká. A századelő magyar progressziójáról alkotott képünk árnyaltabbá tételéhez, a nacionalizmus elleni harca útvesztőinek megértéséhez nyújt segítséget Irinyi fejtegetése: a magyar polgári radikalizmus és a magyar szociáldemokrácia Közép-Európa-értelmezésének bemutatása. A polgári radikálisok, különösen Jászi, az integráció hívei voltak. A Naumann-féle terveknek a keretét, az államszövetségi eszmét fogadták el, nem a terv