Századok – 1976

Beszámoló - Jemnitz János–Mucsi Ferenc: A XI. linzi konferencia (1975. szept. 9–13.) 706/IV

Jemnitz János—Mucsi F er еж: А XI. linzi konferencia (1975. szeptember 9—13.) А XI. linzi nemzetközi munkásmozgalomtörténeti konferencián az utóbbi években kialakult szokásoknak megfelelően mintegy másfélszáz történész, oktató gyűlt össze Európa számos országából. Az egybegyűlteknek mintegy harmada érkezett a szocialista országokból. A konferencia fő vitatémája a nemzetközi munkásmozgalom harca a fasizmus ellen az 1933—1939. években, tulajdonképpen logikus folytatása volt az 1974. évi X. konferencia főtémájának, ahol e kérdés 1918 — 1933 közötti történetét elemezték és vitatták meg. Az eszmecsere alapjául ezúttal kót főreferátum és több korreferátum szolgált. A főreferátumok egyikét — a linzi hagyományoknak megfelelően — a szocialista országok, a másikat a nyugat-európai országok kutatói terjesztették elő. Ezúttal a szocialista országok történészei részéről a szovjet K. Sirinya ós az NDK-beli H. Schumacher dolgozott ki együttes referátumot. Ebben megvilágították, hogy a Kommunista Internacionálé а VII. kongresszus után milyen erőfeszítéseket tett az egységfront és a népfront megteremtésére, s szóltak arról is, hogy ezek az erőfeszítések milyen fogadtatásra találtak a szociáldemokraták körében. Hangsúlyozták, hogy noha a VII. kongresszus eredményeit a baloldali szociáldemokraták nagy örömmel fogadták, bizonyos együttműködés egy-egy országban (Spanyolország, Franciaország) időről időre ki is alakult, ez nem öltött nemzetközi méreteket, mert a jobboldali szociáldemokrata vezetők merev antikommunizmusa a tényleges együttműködést, sőt még az akciók koordinálását is meghiúsította. A konferencia másik főreferátumában a nyugatnémet kutatók — E. Matthias ós H. Weber — polemikus éllel elsősorban azt fejtegették, hogy a munkásmozgalom egységének megbontásáért a kommunistákat terheli a felelősség. A Kommunista Internacionálét okolták azért is, hogy a fasizmus ellen nem jött létre tényleges együttműködés. Ennek alátámasztására a nyugatnémet szerzők idézték a Kommunista Internacionáléban 1933 előtt elterjedt „szociálfasizmus" tételt — amit úgy tüntettek fel, mintha egyedül ez akadályozta volna az antifasiszta egységfront kialakulását. Matthias és Weber referátumában a nemzetközi szociáldemokrata mozgalommal kapcsolatban csupán egyetlen kritikai szempontot találunk, azt ti. hogy a Szocialista Munkás Internacionálé az 1930-as évek végére teljesen legyengült ós éppen a legkritikusabb órákban akcióképtelenné vált. A két főreferátumhoz kapcsolódva számos korreferátum elemezte az itt jelzett problémákat egy-egy ország viszonylatában; — ezekre még visszatérünk. Sajnos a francia népfront problémáiról a megígért korreferátum nem készült el. Az európai munkásmozgalom szempontjából vitális fontosságú spanyol fejlődésről és a spanyolországi népfront kérdéseiről azonban a résztvevők már előzetesen kézhez kaphatták az izraeli M. Techniczek korreferátumát. Techniczek — aki önkéntesként részt vett a spanyolországi harcokban —, sajátos, a nyugati történeti irodalomban azonban nem egyedül álló módon élesen szembeállította a népfront gondolatával és gyakorlatával a szocializmus azonnali megvalósításának