Századok – 1976

Közlemények - Rényi Zsuzsa Árvayné: Gróf Fekete János történetírói próbálkozásairól 691/IV

698 ÁBVAYNÉ RÉNYI ZSUZSA iratban feltűnően érvényesül a felvilágosult történetírás azon tendenciája, hogy a multat a jelennek szóló politikai mondanivaló szellemében idézze fel, s a saját korának szóló tanulság hangsúlyozása érdekében a történeti leírás korhűségét teljesen elhanyagolja. Fekete maró gúnnyal ostorozza a kora-középkor visszásságait, kifejezései, verbális telitalálatai bírálatának szenvedélyességéről és arról árulkodnak, hogy mennyire hitt a bírálat kimondásának szükségességében. Érdekes megfigyelni, hogy a leíró részeknél stílusa kifejezetten nehézkes, az elbeszélés kronológiai és logikai sorrendje sokszor kuszált. Ott azonban, ahol társadalombírálatának akar hangot adni, nagyon is élesen és elmésen fogalmaz. A töredékes művet aránytalan, szeszélyes szerkezete és helyenként nehézkes stílusa ellenére érdekesnek és igen jelentősnek tartjuk. Nem azt tudjuk meg belőle, hogy milyen volt a magyar kora-középkor, hanem azt, hogy egy felvilágosult szemléletű író, saját mondanivalója kifejtésének érdekében milyennek kívánta azt bemutatni. Ügy véljük, hogy a felvilágosult történetírást ahistorizmussal vádolóknak tudatos ahistorizmussal kell szembenézniük. S épp arra találjuk Fekete művét jó példának, hogy a felvilágosult történetírásban nem a múltról festett kép igaz volta a lényeges, hanem az, hogy az ábrázolt múlt a propagálni kívánt elveknek megfelelő keretéül szolgáljon. Véleményünk szerint Fekete ilyen célzattal fogott műve megírásához, s bár a felmerülő tényleges akadályok miatt hagyta félbe művét, ez a mű bizonyos értelemben mégsem töredékes, hiszen a megszületett részben mindazt elmondta, amit az egész mű mondanivalójának szánt. Megítélésünk szerint gróf Fekete Jánost töredékes történeti munkája alapján a nemesi felvilágosodás nyelvi-irodalmi programjának képviselői közé sorolhatjuk. A mű egyes vonásai azonban már túl is mutatnak a program rendi keretein.