Századok – 1976

Közlemények - Bajomi Lázár Endre: A Párizsi Kommün száműzöttei Magyarországon 675/IV

686 BAJOMI-LÁZÁIt ENDJÎE A Véres Héten a barrikádokon sebesültjeit gondozta a férjével együtt. A versailles-i hadsereg bevonulása után nem menekültek el, hanem mind­ketten visszatértek Szent Anna utcai lakásukba. Feljelentés alapján a katonák május 26-án letartóztatták Mme Tinayre-t. Férje, a békés közjegyzői írnok, ez a depresszióra hajlamos, gyenge idegzetű ember, korábban sohasem tette ki magát a politika kockázatainak. Ezúttal azonban megpróbált közbelépni, de hiába: mindkettőjüket a Châtelet-be vitték, majd elválasztották őket egy­mástól. Jules most minden bátorságát összeszedte, mivel úgy vélte, hogy a gyermekeknek sokkal nagyobb szükségük van a feleségére. Ezt a „csalá­di bátorságot" kétségtelenül politikainak tekintették, mindenesetre az ár­tatlan férjet kivégezték a Lobau kaszárnyában. A Victoire-t kihallgató ez­redesnek viszont lelkiismeretfurdalása támadt és szabadon engedte az öz­vegyet Távollétében deportálásra ítélték, amiért „összejátszott a felkelő bandák vezetőivel és különböző köztisztségeket bitorolt". Az ítéletet 1874. január 9-én hozták, amikor Mme Tinayre már Magyarországon tartózkodott, miután álnéven Genfbe utazott Jean nevű testvérével, aki a Dohányjövedéki Hivatal­ban vállalt tisztséget, és ugyanarra a büntetésre ítélték, mint őt. Magával vitte öt gyermekét, akikre addig nála kilenc évvel fiatalabb húga, Anna vigyázott Auvergne-ben. A menekültek Svájcban a legkülönfélébb anyagi forrásokból éltek, leginkább a Marmite Sociale nevű kölcsönös segélyegylet támogatására hagyatkozva. A 40C0 menekült szétszóródott a nagyvilágban, de nagyrészük mégis leginkább Svájcban húzódott meg, ahol Guesde, Maion, Pindy köré csoportosultak és akik között Elisée Reclus-t is ott találjuk. Itt vette feleségül Jules Babick Annát, de a különccel kötött házasság olyan boldogtalannak bizonyult, hogy hamarosan el is váltak. Victoire — pénz híján — hiábavaló kísérleteket tett iskolák alapítására, majd a szállodaipar és a könyvkiadás iránt érdeklődött, szintén nem sok sikerrel. Végül kénytelen volt beérni óra­adással és varrással. Legidősebb fia, Julien ellátását egy lelkész-család vállalta magára Buchsban. Louis, mint már említettük, Magyarországon kapott állást, és levelein keresztül megkedveltette anyjával az Adler-családot, amely egy idő múlva meg is hívta Victoire-t. Tinayre asszony Magyarországon Rogeard viszonylag jól ismert tevékenységével szemben a Tinayre­család magyarországi tartózkodása a kutató számára szinte teljesen kiak­názatlan területet jelent. Nyilas Mártáé1 2 az érdem, hogy a felszabadulás után elsőként ő foglalkozott a francia—magyar kapcsolatok eme ismeretlen feje­zetével. Az ő úttörő, s itt-ott tévedéseket tartalmazó cikkeitől eltekintve, első­ként mi próbáljuk kissé alaposabban tanulmányozni a kérdést. Természetesen a rendelkezésünkre álló ismeretek meglehetősen töredékesek. Ettől eltekintve a fentebb már említett ügynökségek, valamint néhány francia—magyar baráti kapcsolat révén (amelyekben a de Gérando- és a Teleki-család játszotta a vezető szerepet, de melyekhez hozzá kell még tennünk Edouard Vaillant és György 12 Legjobb tudomásunk szerint az első cikket Victoire-Marguerite Tinayre-rő Nyilas Márta írta: vő.: Marguerite Tinayre, a Budapestre menekült kommünár írónő-A cikk a Budapest 1971 júniusi számában jelent meg.

Next

/
Thumbnails
Contents