Századok – 1976

Történeti irodalom - Pest–budai hivatali utasítások a XVIII. században (Ism. Heckenast Gusztáv) 561/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 561 tárak létesítéséhez vezető objektív fejlődési folyamatot s másodsorba helyezi a fejlődés igényeit felismerő úttörők szerepét, ugyanúgy kellett volna ez intézmények későbbi fejlődésében, illetőleg esetenkénti elsorvadásában ugyancsak az objektív helyzet változásának hatásait felismernie. Nem lehet vitás ui., hogy a német, svájci és holland gazdasági levéltárak szépen indult kezdeti fejlődése az első világháborút követően a gazdasági erőviszonyok változásával lassult le, továbbá, hogy az 1950-es évek végén kialakult ún. harmadik konjunkturális időszak összefüggésben van a nyugat-európai gazdasági élet fellendülésével. Nem érthetünk egyet a szerző azon történetírói felfogásával — amelyben a pragmatista módszer nyomait véljük felfedezni —, hogy a tények gondos bemutatásán túl, lehetőleg igyekszik elkerülni az értékítéletet, különösen a jelenségek megállapítását. A szerző feltehetőleg úgy véli, hogy bizonyos tények bemutatásával elegendő az olvasó figyelmét ráterelni az esetleges negatív értékítélet megvonhatóságára. ő maga kerüli az effajta gondolatok kifejtését. Végezetül úgy véljük, helyesebb lett volna a kötetben szereplő személyiségek életrajzi adatait nem a szövegben vagy a lábjegyzetekben, hanem a névmutatóban ismertetni. A jelenlegi megoldási forma miatt több utaló lábjegyzetre s az olvasónak felesleges keresgélésre van szükség. A kölni Gazdasági Levéltár igazgatójának műve — eltekintve a mai nyugat-európai történetírás módszertanából adódó sajátos vonásaitól — értékes alkotás, nemcsak a szűkebb szakmai kör, hanem valamennyi hazai történész számára, hiszen — számos egyéb érdemén túl — felhívja a figyelmet a legújabbkori történelem s különösen a gazdaságtörténet számos olyan fontos forrásőrző helyére, amelyet a hazai kutatás mindezideig még nem hasznosított. Szekeres József PEST-BUDAI HIVATALI UTASITÁSOK A XVIII. SZÁZADBAN Szerkesztette Bónis György (Budapest. 1974. 178 1.) Budapest főváros levéltára forráskiadványainak Ságvári Ágnes szerkesztette sorozata ezzel a kötettel egy jól átgondolt terv második fázisát kezdte meg. A sorozat első öt kötete Források Budapest Múltjából címen népszerű tudományos forrásközlést adott 1686-tól 1950-ig, az iratokat megfelelően jegyzetelve, de gyakran szemel vény esen, az idegen nyelvű szövegeket pedig magyarra fordítva. E kötetek a tudományos kutatás számára is sok újat nyújtottak, elsősorban mégis inkább ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő feladatot láttak el. A sorozat legújabb, Bónis György által összeállított hatodik kötete tudományos forráskiadvány. Miután a sorozat első fázisában közre adta a főváro3 történetének legfontosabb dokumentumait, a második fázisban a további várostörténeti kutatások megalapozása lett a cél. Ebben a tudománytörténeti távlatban nézve a dolgot, rögtön érthetővé válik, ami első pillantásra talán nem volt nyilvánvaló, hogy miért a 18. századi hivatali utasításokkal folytatódik az első fázisban még általános tartalmú sorozat. Az általános természetű információk megadása után, a tudományos várostörténetet a városigazgatás múltjának feldolgozásával lehet a legjobban megalapozni, s a hivatali utasítások az igazgatástörténet elsőrendű forrásai. Igaz — erre Bónis bevezetése is felhívja a figyelmet — az utasítások csak azt mutatják meg, hogy a hivatalnak milyennek kellett volna lennie, de hogy a hivatal valójában hogyan működött, az igazgatás valójában hogyan történt, ennek feltárása majd egy következő lépésben, a hivatal levéltári anyaga alapján írható meg. Ennek ellenére a hivataltörténet az utasítások összegyűjtésével és közrebocsátásával kell, hogy kezdődjék. Bónis György kötete közli a kamarától, illetve királyi biztosoktól Buda és Pest város tanácsának adott utasításokat, ezek után a városi hatóság utasításait a tanács ós apparátusa, a külső tanács és választott polgárság, a városi hivatalok ós alárendeltjeik, a városi bíróság, végül a külvárosi elöljárók számára. Minden fajta fennmaradt utasításból egyet-egyet (ti. egy budait ós egy pestit) közöl, a szövegközlés után azonban jelzete szerint felsorolja valamennyi későbbi hasonló utasítást, és röviden utal a tartalmi eltérésekre, megadja az esetleges korábbi szövegközlés bibliográfiai adatait és kritikáját, hivatkozik a ma már csak említésből ismert, elveszett vagy lappangó szövegekre is. ,,Áz utasítások kiadásának célja az — írja a Bevezetésben Bónis —, hogy zömében kiadatlan forrásanyag közzétételével elősegítse a 18. századi városigazgatás történetének feldolgozását. (Amellett az instrukciók szövegéből a városok gazdasági, társadalmi, politikai és jogi viszonyaira