Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III

A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 509 áttekinteni a képviseleti rendszerek fejlődését a régebbi koroktól úgyszólván napjainkig. A kísérlet tanulságos fényt vet a bizottság — vagy csak egyes tagjai — igyekezetére, hogy kitörjenek a rendi intézmények köréből, amelyek tanulmányozására a bizottság hajdan megalakult. Ez a kísérlet azonban, több figyelemre méltó mozzanata ellenére, nem vezetett sok eredményre. Mint óvatosan egyik-másik hozzászóló is megjegyezte: nagyok a különbségek a különböző korok intézményei közt, amelyeket csupán az kapcsol össze, hogy valaminő formában képviseletiek. Ám azt, hogy mit képviselnek, miért és hogyan, az összehasonlítás más módszereivel lehet és kell megvilágítani. A Nemzetközi Egyetemtörténeti Bizottság első előadója a balga Hilde de Ridder-Symoens, volt, egyike az egész kongresszus igen-igen kisszámú nőalőadójának. A régi orléansi egyetem élete és anyagi szervezettsége címmel tartott érdekes és figyelemre máltó előadást. Ezt követte J. Verger (Franciaország) referátuma: A fokozatok (grádusok) elnyerésének anyagi oldala — vizsgajogok és vizsgadíjak Dél-Franciaország egyetemein a középkorban. Végül A. Oieysztor professzor nagy érdeklődést keltő és melegen fogadott előadása zárta be a sorozatot: Az egyetemi élet anyagi vonatkozásai Krakkóban a 15. században. Elhangzottak még a következő előadások: F. J. Pegues (USA): A filantrópia, és Franciaország és Anglia egyetemei a késői középkorban, valamint -J. M. Hoffmann: A Commonwealth kollégium: a Harvard Kollégium fenntartása és ellenőrzése a puritánus időszakban. A plenáris záróülésen hangzott el D. Landes, a Harvard Egyetem gazdaságtörténeti professzorának előadása, amaly az emberiség jövőjéről passzivitást, tehetetlenséget sugalló pesszimista prognózist vázolt fel. Különösen vonatkozott ez arra, amit a jövőbeli éhínségek, katasztrófák megakadályozásáról mondott. * Áttekintve a kongresszus sokszínű anyagát ós vitáit, felmörül a kérdés: mennyiben elégítette ki a világ történészeinek találkozója a várakozásokat, milyen új tudományos eredmények születtek ? E tekintetben korai lenne egyenleget vonni. S ha számba is vehettünk bizonyos szolid eredményeket, mindenekelőtt a szekciókban ós egyas bizottságokban, má^is szambatíinfc: a té:na fontossága, érdekessége nem mindig párosult színvonalas referátumokkal, és azok sokszor elmaradbak a polémiákban felvetett figyalamre máltó új szampontoktól is. A kongresszust a marxista—leninista és a polgári történészek közötti ideológiai küzdelem jellemezte, amaly gyakran éles volt, de a legtöbbször tárgyszerű légkörben, egymás nézeteit tiszteletben tartó hangnamban folytak a polémiák. Voltak ugyan ismétlődő politikai provokációk is, ezeket azonban a legtöbbször sikerült a tárgyalótermektől távoltartani. Esetenként nahéz volt a határt magállapítani a tudományos mazban jelentkező antimarxizmus ós a politikai provokáció között. Ebban a harcban a marxista történészek eredményesen vettek részt s a korábbiakhoz kópast erőeltolódás mutatkozott a javukra. A legaktívabbak a szocialista országok küldöttei voltak, elsősorban a Szovjetunió delegációja. Megállapíthattuk azt is, hogy néhány fellépéstől eltekintve a burzsoá historikusok a vitákban az utolsó napokban visszahúzódtak, főleg az amerikaiak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a munkásmozgalomtörténeti szekció ülésein nagyon kevés nyugati résztvevő volt, padig közismart, 7 Századok 1976/S.