Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III

506 A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 506 információkat tartalmaz főként az ír republikánusok koncepciójára 1918— 1922 között. Alapgondolata, a forradalmi és a polgári demokratikus pártpolitika merev szembeállítása, ill. az előbbivel való szakítás és az utóbbi érvényesítése, részben vitatható, részben pedig döntő kiegészítésre szorul. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a szerző a forradalom alatt nem a társadalom átalakítását érti, hanem a radikális módszereket, ill. a határozottabb nemzeti programot. A polgári tábor differenciáltságáról van tehát az előadásban szó, de a szerző teljesen figyelmen kívül hagyja a valóban forradalmi, a társadalmi rendszer megváltoztatására irányuló törekvéseket. A legnagyobb vita természetesen Watt és Csubarjan referátuma körül bontakozott ki. A marxista történészek vitába szálltak Wattnak az angol politikát idealizáló és mentegető nézeteivel, s rávilágítottak arra, mik voltak az előzményei — nem utolsósorban a brit politika következményeképpen — az 1939-es szovjet—német szerződésnek (míg a szovjet álláspont az volt, hogy támogatást kell nyújtani Csehszlovákiának, a brit politika Münchenhez vezetett; a szovjet—angol—francia tárgyalásokon Nagy-Britannia részéről harmadrendű politikusok vettek részt, felhatalmazás nélkül, ugyanakkor, amikor a szovjet kormányt Sztálin és Molotov képviselte stb. stb.). Mindezt konkrét tényanyaggal támasztották alá, s felhívták Watt figyelmét azokra a perdöntő dokumentumokra, amelyek napvilágot láttak. Az angol referátum egyoldalúsága bebizonyosodott e tények fényében. Ennek ellenére, főként amerikai történészek, Watt téziseit védelmezték, hangsúlyozva, hogy a biztonsági rendszer nyugaton erősebb volt, mint keleten, és az előzményeket teljesen figyelmen kívül hagyva, előtérbe állították az 1939-es német—szovjet szerződést. Volt olyan felszólalás is, amely Münchent úgy igazolta, hogy nem volt más reális lehetőség, a diktátumot el kellett fogadni. Watt válaszában megismételte a nyugati álláspontot és hangsúlyozta, hogy 1939-ben a brit kormány harcolt Hitler ellen. (Ebből az apológiából is hiányoztak az ún. furcsa háború jól ismert problémái.) Csubarjan referátumát az USA több történésze élesen bírálta. Az egyik fő kérdés a békés egymás mellett élés és a világforradalom kapcsolata volt. E téren az amerikai polgári történészek a már ismert módon támadták a békés koegzisztenciát azzal, hogy a kommunisták ezt az elvet — a világforradalom „másik stratégiája" miatt — csak taktikai kérdésnek tekintik. Hivatkoztak a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusára, amely szerintük az ő igazukat bizonyítja. Ide kapcsolódott az az érvelés, amely a Komintern tevékenységét is ellentétesnek tekintette a békés együttéléssel. Felvetették azt is, hogy a szocializmus egy országban való építésének elve nacionalizmushoz vezetett. S a szovjet—kínai ellentétek is — szerintük —r ezzel függnek össze. Az egyik amerikai történész hiányolta, hogy Csubarjan nem foglalkozik Hruscsovval, aki pedig — úgymond — a hidegháborút követően először vetette fel a békés együttélés eszméjét. Frappáns volt az a marxista hozzászólás, amely többek között azokra a lenini megállapításokra világított rá, amelyek még a Komintern megalakulása előtt hangsúlyozták a békés együttélést. S ezek a koncepciók azonosak voltak a Kommunista Internacionálét megelőző időben, s a megalakulást követően. Csubarjan válaszában kifejtette, hogy régi törekvés egybemosni a Komintern és a Szovjetunió politikáját. A világforradalommal kapcsolatban utalt a „baloldali" felfogásra, és a leninisták harcára, pl. Bucharinnal, aki hangsúlyozta, hogy a kapitalistákkal nem lehetséges békés együttélés. Arra is