Századok – 1976

A XIV. Nemzetközi történész kongresszusról - Elekes Lajos: A „Történelem és társadalom” c. téma vitájáról 500/III

A XIV. NEKZETKÖZI TÖKTÉNÉSZ KONGKESSZUS 503 ról szinte egy szót sem szólt. Ugyanakkor rámutatott bizonyos társadalmi osztályok és rétegek, elsősorban a középosztály jelentőségére. Az előadást érdemleges vita nem követte. Ezekután Erényi Tibor előadására került sor (Szocialista forradalom vagy burzsoá demokratikus reform a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia munkásmozgalmában). A szerző a pártok struktúrájának kérdését is érintette referátumában, szólva arról a szerepről, amelyet a jól kvalifikált szakmunkások az Osztrák-Magyar Monarchia szocialista mozgalmában betöltöttek. A harmadik referátumot szovjet historikusok tartották, E. A. Bagramov—S. S. Szalûcsev: A kommunista pártok demokratikus feladatai és tevékenysége címen. A szerzők főleg azt a gondolatot fejtegették, mindenekelőtt az orosz Októberi forradalom (1917) viszonylatában, miként függött össze a társadalmi haladás és a demokrácia. Jól bizonyították, hogy a tényleges szabadságjogok a forradalom győzelmével kifejlődnek, míg Európában a kapitalizmus általános válságának körülményei között jelentős csorbát szenvednek. Összehasonlították a szocialista és polgári demokráciát. Sokszor hivatkoztak nyugati kommunista pártok vezetőire, azoknak stratégiai elképzeléseire, mindenkelőtt a demokráciáért és a szocializmusért folyó harc dialektikus egységének értelmezésére. A szovjet szerzők referátuma hangsúlyozta az újtípusú forradalmi munkáspártok, a kommunista pártok jellegükből következő demokratizmusát, utaltak a demokratikus centralizmus alapvető vonásaira, majd pedig kiemelték azt a küzdelmet, amelyet a kommunisták a demokratikus szabadságjogokért folytatnak. A második félnapon hangzott el J. Kocka (NSzK): A demokrácia és az alsó középosztály a 20. sz. első harmadában c. előadása. A szociáldemokrata referens főleg azzal foglalkozott, hogy miért vált az alsó középosztály Németországban a fasizmus támaszává. A legújabbkori szekció második csoportjában, először A 20. századi munkásmozgalmak a forradalom vagy reform problémája előtt témakör került tárgyalásra. Erre a témára három félnapot fordítottak, s hat előadást terjesztettek elő. Ezek bizonyos eltérésekkel földrajzi régiók szerint tárgyalták a forradalom és reform kérdéseit. Hangsúlyoznunk kell, hogy a témakör megjelölése nem volt szerencsés és pontos; a marxista történészek zöme módosította a vagy-ot es-re, hiszen a merev szembeállítás nem marxista megközelítés. Először Nyugat-Európa problémái kerültek napirendre. Két referátumot kaphattak kézhez a megjelentek: Jemnitz János: Forradalom és reform a II. Internacionálé nyugat-európai pártjaiban c. jól fogadott előadását és V. R. Lorwin: A vörösök és a feketék: a szocialista és a keresztény szakszervezeti mozgalom Nyugat-Európában című előadását. Ez utóbbi nagy korszakot dolgozott fel, a századfordulótól egészen a 1960-as évekig; általában hangsúlyozta a vallásos mozzanatok nagy hatóerejét, s azt, hogy helyenként a keresztény szakszervezetek 1945 után gyorsabban erősödtek meg, mint a szocialista szakszervezetek, állítása szerint olykor még radikálisabbaknak is mutatkoztak. Lorwin előadásának túlzásait többen bírálták. A következő alkalommal hangzott el E. Kolb előadása: A német munkásmozgalom a forradalom vagy reform kérdése előtt 1914—1919 között, valamint A. Czubinski: Forradalom és reform Közép-Európában a 20. században c. referátuma. Kolb két irányzatot, két alternatívát lát csak következetesnek. Egyfelől a forradalmi irányzatot, másfelől a reformistát. A centrista szerinte élet-