Századok – 1976
Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III
KEMÉNY POLITIKAI TEVÉKENYSÉ6ÉHEZ 467 De nemcsak a múltat hánytorgatta fel — az úrbért ,,a parasztfelkelések idején lemészárolt" elődök kísértő árnyai megnyugtatásául is követelte —, a korabeli arisztokráciának is szemére lobbantotta önző voltát, nevezetesen azt, hogy „magánjogi viszonyok elintézésében" — azaz a jobbágykérdésben — szűkkeblűek.3 8 A megrovás szokatlan volt,3 9 mert az erdélyi arisztokrácia az erdélyi nemességhez képest engedékenyebben simult a kor szelleméhez, s Kemény a véleményével meglehetősen egyedül állott, sőt el is szigetelődött. Szentiváni Mihály már előbb is „pshychologiátlan balvéleménynek" minősítette „egy egész osztály bélyegzését", mert úgy látta, hogy „Erdélynek a mágnási karra panaszolni oka soha nem volt, de legkevésbé most, midőn őszinte vallomással tartozunk az igazságnak, hogy hazánk újjászületését nekik köszönhetjük, s még eddig semmit nem tettek, mi őket bizalmunkra méltatlanítná; én a fellépetteknek személyessége után állhatatosan bízom, s a fellépendőktől pedig remélem, hogy a bizodalmat — a legszebb polgári büszkeséget — ezután is meg fogják érdemelni, vagy ha nem, visszavonjuk tőlük segédkezeinket, s ők erőtelen egyesek maradnak."40 Nemsokára a Pesti Hírlap is a „Jellemrajzvonalak Erdélyből" c. cikkében — melyet az Erdélyi Híradó is átvett — úgy nyilatkozott: „Ki Erdély aristocratiája ellen —• első lépéseiből ítélve — panaszszót emelne, feledné az igazságot."4 1 E cikk után mintha Kemény is hajlott volna az elismerésre: „Erdélyben az arisztokratia a reform útjaitól nem idegen ugyan, s meghatva a kor magasztos szellemétől az átalakulás fejlesztő ösztönének enged, szüntelenül forr és tisztul."42 A tagadó szerkesztés és az „ugyan" kötőszó fenntartásos jellegűvé I formálta a mondatot, az ideiglenes fegyverszünet nem is tartott sokáig. Pedig időközben az arisztokrácia egy tekintélyes csoportja adta jelét néhány korszerű kérdés pártolásának; amint Szilágyi Ferenc írta: „kinek különbзп is keserűség rejlik szíve fenekén erdélyi arisztokratáink ellen, lett volna jelen , az ülésen, hallani ezek nyilatkozatait s látni búsulásokat a jó szándékul eleibe gördített akadályok miatt."43 > Kemény azonban másképp ítélte meg a helyzetet, s az országgyűlés bezárása után hangja a régire váltott: „Arisztokráciánknak — ellentétben a magyarhonival — jelleme, mint az országgyűlésen eredményben kitűntetett, az hogy engedményeit, mikre a követő szükségtől únszolva érzi magát, inkább a jogok mezejéről szemeli ki, mint anyagi érdekek köréből."44 , Az újbóli szembekerülést az indoklás szerint az országgyűlési események, az úrbér és az allodiatúra körüli harcok váltották ki, d9 a javaslatok vitájában az arisztokrácia a többi érdekeltnél nem volt kevésbé szűkkeblű, így Kemény 38 EH, 1842. febr. 15., aug. 5. 39 Bár előzményei voltak: Wesselényi Miklós: Balítéletekről 1831-ben, Bukarest. 1833. 218\ Jósika Miklós: Vázlat. 1835. 149; Kemény oligarcha-ellenessége Szász Károlyra megy vissza, ki az oligarchia pusztulása miatt a mohácsi vészt is szerencsés napnak tartotta: Nemzeti Társalkodó, 1832. jan. 14. 10 Nemzeti Társalkodó, 1841. aug. 13.; aug. 20., aug. 27. 41 EH, 1842. aug. 12.; a kérdés magyarországi vonatkozásait Id.: Or. Széchenyi István: A Kelet Népe (Pontes-sorozat). Szerkesztette és bevezetéssel ellátta: Dr. Ferenczy Zoltán. Bp. 1925. 22 — 23, 668, 600. 42 EH, 1842. okt. 4. 43 Múlt és Jelen, 1842. nov. 22. 44 EH, 1843. márc. 3.; Kemény a „Férj ós nő" c. regónvóben is őrizte álláspontját. Bp. 1968. 21.
