Századok – 1976
Közlemények - Barla Gyula: Adatok a fiatal Kemény politikai tevékenységéhez és nézeteihez 461/III
462 BAIILA GYULA a jogot, hogy nála nélkül ne döntsenek. Szilágyi Ferenc gúnyos beszámolója szerint az egyik írásra a cikkíró azt a választ kapta, hogy „még azon írás a b(áró)val (a tudós regényíróval: eszibe jut az embernek báró de Manx) nem közöltethetett, tehát semmi határozás nem tétetett felőle".6 A fullánkos közleményből kiderül, hogy Kemény a csendes esztendő alatt is kézben tartotta a lapot: de felügyeleti joga nem gátolta, hogy lapja a „közvélemény orgánjaként" vitafórummá váljék. Arra törekedett, hogy a megjelenő írások „szövegén állandó iránynak kell ugyan keresztülvonulni, de nem aprólékos következetességnek",7 mert számolt a vélemény-nyilvánítás serkentő hatásával. A lap arculatát a Pesti Hírlap mintájára meghonosított szenvedélyes vezércikkek biztosították, melyekben Keményék szakavatottan és hévvel vetették fel a korkérdéseket. Kemény szerencsétlensége, hogy későbbi stratégiájának s hibáinak árnyéka homályt vetett liberalizmusának és humanizmusának e fényes korszakára is. Pedig olyan elszántság vezette tollát, mely csak egy Wesselényinek, Teleki Lászlónak vagy Szentiváni Mihálynak volt a sajátja. Erdélyben ez idő tájt senki sem haladta túl, sőt említett kortársai mellett is feltűnik hatalmas képzettsége és kidolgozottabb rendszere. Magyarországon leginkább Eötvöshöz hasonlítható, aki ekkoriban fogalmazta meg az „egészen átalakítjuk"8 elvet, de tőle is különbözött agitációs szenvedélyességével, s azzal, hogy ő a doktriner jelleget jobban ellensúlyozta a „tapasztalás" iskolájával. Sokat tanult Kossuthtól. Kossuth is komoly előképzettséget és állandó tanulást igénylő hivatásnak tekintette az újságírást, tervszerűséget vitt a szerkesztésbe, s minden számot egyéni megkomponáltsággal indított útnak.9 Sem az Erdélyi Híradó, sem maga Kemény nem tagadta, hogy a „sokszorosan derék" Pesti Hírlap és „érdemdús" szerkesztője nyomában jár, ki új korszakot nyitott a hírlapírásbán,1 0 valamint azt sem, hogy Kossuth „a közvélemény ösmertetésére bír adatokkal", így érthető, hogy az Erdélyi Híradó — A kelet népe vitában Kossuth mellé állt. A szűkebb szerkesztőséget Kemény Zsigmond, Szentiváni Mihály1 1 — a népköltészet apostola s Kemény legbensőbb barátja, és Kovács Lajos —, a szatmári 12 pont propagálója alkotta. (A laptulajdonos és névleges szerkesztő továbbra is Méhes Sámuel maradt.) Kemény már az egy éves diszkrét háttérben maradás idején irányította a lapot. Az 1841 június eleji előfizetői felhívás öntudatosan hirdette, hogy „jelen félévben tartalmasság, írásmód és külső csín" tekintetében megváltozott a Híradó, s hogy „több érdemes egyéneket voltunk szerencsések levelezőkül megnyerni", s egyúttal azt is bejelentették, hogy a tudósításokat általában nézeteikkel fogják kísérni, s törekszenek „a kor eszméit is fejtegetni". Az addigi eléggé érdektelen napló véleményt szuggeráló — „a meddő sérelmi térről menjünk át egy termékenyebbre: a haladás pályájára"13 — harcos híradóvá vált.14 Az 1841. december 24-i „Előfizetési jelentés"-ből kivehetően felszökött az elő-6 Múlt és Jelen, 1841. szept. 3. 'EH, 1842. szept. 30. 8 Sőtér István: Eötvös József, Bp. 1963. 108. 9 CsabaiTibor : Kossuth Lajos és az irodalom, Bp. 1961. 78. 10 EH, 1841. aug. 13., nov. 12.; 1842. febr. 11., máj. 20., júl. 1., júl. 8., okt. 4. stb. 11 Antal Árpád: Szentiváni Mihály, Bukarest. 1968. 116; EH, 1842. dee. 13. 12 EH, 1841. ápr. 9., jún. 1., júl. 6., júl. 9.; Beksics Gusztáv : Kemény Zsigmond, a forradalom s a kiegyezés. Második javított és bővített kiadás. Bp. 1883. 23, 44. 13 EH, 1842. jan. 14. 14 EH, 1842. jan. 4.
