Századok – 1976
Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III
A DIPLOMAS ÉRTELMISÉG OROSZORSZÁGBAN 449 háttérbe szorulása a kisp dgárok előretörését eredményezi (Ogyessza 1903: 73%; Kijev 1902: 28,1%), ugyanez a folyamat Harkovban korábban indul és korábban is tetőz: 1895-ben: 35,1%-kal. A városok társadalmi szerkezetével foglalkozó tanulmányok mindegyike kiemeli a kispolgári rétegek szerepét ezen a vidéken : az 1897-es összeírás szerint Ogyessza lakóinak 57,6%-át adták, ami a tengeri kikötőváros nagyszabású kiskereskedelmének is következménye.6 5 Kijevben az 1917-es adatok szerint „eléggé jelentős réteget alkottak a szobalányok, kocsisok, borbélyok, szakácsok, dajkák stb."0 6 , ami a kispolgárság tradicionális összetevőire utal. A fenti arány az egyetemeken — bár 1912-re közeledve az országos átlaghoz — végig jelentős marad (Ogyessza: 29,6%; Harkov: 27,3%, Kijev: 25,9%). A kispolgársággal kapcsolatban, Dél-Oroszországban, említeni kell a zsidók értelmiségivé válásának problémáját. Hiszen egyrészt e vidéken is áthúzodott a hírhedt letelepítési sáv,6 7 másrészt az 1897-es népszámlálás szerint 5 215 805 mózesvallású, közülük 5 063156zsidó („jevrej") anyanyelvűnek is vallotta magát, s ezeknek túlnyomó többségét a kispolgárok („mescsanye") kategóriában írták össze. (4 767 152 főt). Ha a foglalkozási struktúrát is megvizsgáljuk, a kiskereskedelemben közismert szerepük helyett inkább azt az adatot idézném, hogy a letelepítési sávban élő zsidóságból (3 558 060 fő) mindössze 45 506 ember volt gyári munkás, s ezek zöme is félkusztár vállalatokban, viszont 105 000 napszámos és 175 000 háziszolga élt itt összezsúfolódva.68 Ezért aztán a kijevi egyetem vezetősége az 1887-es numerus clausus rendelet kiadása előtt maga ajánlotta valamiféle korlátozó norma bevezetését a zsidók felvételekor, akik főként az orvoskaron tömörültek, mivel a szabadfoglalkozásúvá válás szinte az egyetlen volta gettóba zártságból menekülés útjai közül.69 Viszonylag alacsony a paraszti rendűek aránya Kijevben (1886: 3,6 — 1902: 3,9%), majd az országos tendenciának megfelelően emelkedik (1912:11,3% kozákokkal !). Rendkívül alacsony indulás után (1885:1,9%) Ogyesszában 1906 után is minimális a változás (1912: 6,2%). Másfajta tendencia figyelhető meg Harkovban: a parasztok és kozákok aránya 1886-ban 7%, ami főleg a helyi szabad paraszti fejlődés következménye, majd apró visszaesés után 1912-re súlyuk 14,3%-ot ér el. Ezen a .peremvidéken növekszik meg legjobban az 1900-as évektől kezdve az „egyéb" kategória is. A szaratovi egyetem 1909. évi megalapítása előtt Kazanyban volt a Volgavidék egyetlen egyeteme. A hallgatók 58%-a a kazanyi tankerületből, 17%-a az orenburgiból, 7%-a pedig Szibériából érkezett 1887-ben, ahol az első egyetem felállítása még váratott magára.7 0 A bázis heterogeneitása ellerére a társadalmi származás szempontjából állagegyetemnek tekinthető. Legalább is, ami a nemeseket, kereskedőket, kispolgárokat illeti. A paraszti rend képviselői már 1886-ban 7,4%-ot tesznek ki, majd egy megtorpanás után (1902: 6,5%) 1912-re 14,7%-nyi a részük. Mindez a vidék szabadparaszti fejlődésének erősségével magyarázható. Aligha követhető nyomon a történelmi változás a szaratovi 66 Ivanov : i. m. 316, ill. 334. 06 Isztorija Kijeva I. k. Kiev. 1963. 464-465. 67 A letelepítési sáv kormányzóságait felsorolja S et on- Watson : i. m. 51. (Kijevet ós Herszont érinti az egyetemek szempontjából.) 68 „Pervaja vszeobsesaja ..." XXIV. táblázat és Sz. Gcpstein: Ekonomieseszkaja sztruktura jevrejszkogo naszelenyija Rosszii. Szpv. 1906, idézi A. V. Pajszkovszkij : Szionyizm v dorevoljucionnoj Rosszii. Isztorija SzSzSzR. 1973/5. 36. 69 „Unyiverszityet szv. Vlagyimira vearsztvovanyije Alekszandra III. 1881 — 1894 . Kijev. 1900. 23. 70 Zsurnal . . . 1887/10. 44.
