Századok – 1976

Tanulmányok - Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19–20. század fordulóján 433/III

Kövér György: A diplomás értelmiség társadalmi származása Oroszországban a 19—20. század fordulóján i. A 19—20. század fordulójának Oroszországát bonyolult társadalmi ellentmondások feszítik. A cári önkényuralom birodalmi keretein belül „nem egymásra épülő formák élnek egymás mellett" — így jellemezhetnénk Tóth Zoltán meghatározásában a társadalmi szerkezet torlódottságál,1

ami egyúttal általában kelet-európai sajátosság is. Témánk szempontjából a torlódottság sajátos, látszólag paradox formában jelenik meg. Mint mindenütt, a kapitalista fejlődés megindulásával — amelynek kereteit az 1861-es jobbágyreform adta — Oroszországban is felgyorsul a felsőfokú képzés terjedése. Míg 1880-ban nyolc egyetemen (Szentpétervár, Moszkva, Kijev, Derpt, Varsó, Kaza,n, Ogyessza, Harkov) 7805 rendes hallgató tanult, 1910-re, tíz egyetemen (Id. fentiek mellett: Tomszk, Szaratov) 36 035-re emelkedik az összlétszám.2 Hasonló növekedés figyelhető meg Európa civilizáltabb államaiban is, ám itt. az egyetemisták aránya az összlakossághoz viszonyítva jóval magasabb. Az abszolút számokat tekintve Oroszország nyugat-európai színvonalon áll: Franciaországban 15 egyetemen 1895-ben 24000, Olaszország 17 egyetemén 1889-ben 22 701 fő. Az arányszámokat tekintve viszont balkáni elmaradottságra bukkanunk. A legmagasabb németországi és olaszországi arányok mögött (0,076, ill. 0,073) Franciaország, Nagy-Britannia és a történelmi Magyarország sorakozik (0,063 és 0,064, ill. 0,066) s a Dél-Kelet Európát e téren vezető Romániától messze leszakadva (0,045), Szerbia és Bulgária társaságában találjuk a cári birodalmat (0,02 és 0,011, ill. 0,011).3 Az egyetemi diákság ilyen gyors ütemű növekedésén át vezet az út Nyugat-Európában a századfordulón az értelmiség „túltermeléséhez", amely Oroszországban ekkor még nem következik be. fia az össztársadalmi szükségletet tekintjük, a képzés kiszélesítése ellenére még mindig nagy a hiány kvalifikált szakemberekben, mind az ipar és a mezőgazdaság, mind az oktatás és higiénia területén. Ezek a szükségletek azonban roppant elmaradott kulturális szinten jelentkeznek. A 20. század elején Nyugat-Európa lakosságának már csak kis százaléka analfabéta. Franciaországban 1900-ban 17%, ugyanakkor Angliában és Hollandiában 1% alatti, Magyarországon 1910-ben 1 Tóth Z. : A kelet-európai torlódott társadalmi szerkezet és a belső integráció kérdéséhez. Studium II. 1971. KLTE Debrecen. 97. 2 Az egyetemi statisztikák adatai mindig az adott év január l-re vonatkoznak. 8 Enciklopegyicseszkij szlovar'. Kiadók: F. A. Brockhaus —I. A. Jefron. P. Miljukov: Egyetemek 68. k. és V. Pokrovszkij : Népesség 40. k. (Szentpétervár 1902, ill. 1897) adatai alapján számítottuk ki. A magyar adatok: a Magyar Statisztikai Évkönyv 1901-es évfolyamából (új folyam) IX. Bp. 1902. 12, 349.