Századok – 1976

Tanulmányok - Székely György: Törzsek alkonya – népek születése (Közép- és Kelet-Európa a magyar honfoglalás után) 415/III

TÖRZSEK ALKONYA - NÉPEEK SZÜLHTÉSB 425 845-ben 14 cseh törzsfő Regensburgban kereszteltette magát. A területi szervezetté alakulásra utal, hogy Kosmas feljegyzései szerint a lucánok az ő idejére fő váruk (Satc) alapján a Satcenses nevet viselték. A cseh törzs (Öechové) egymást váltó várközpontjait, Levy Hradec és Prága várait régészetileg is feltárták. A lemuzok nevét felváltotta fő váruk (Bilin) alapján Belina megjelölése. A litomériceiek neve is ekkor már fő váruk és várkörzetük nevével azonos. A psovánok neve pedig Psov várához fűződik. A Dudleby törzs nevét is — legalább ekkorra — már vár nevéhez kapcsolva magyarázzák, ugyanis Ceské Budéjovice—Budweis-től keletre állt Doudleby vára. A másik fejlődésre utal Kosmas azon adata, amely szerint ellentét volt a lucánok főnöke (dux) és a csehek főnöke (dux) között, és ebben a feszültségben a Liutumerici és Belina mint a cseh főnök kliensei és védencei szerepelnek. Ilyen törzsi küzdelmek alakítják ki Kosmasnál a cseh területi egyesítést. Ilyen fejlemények alapján lett a Boemani fogalom már politikai-népi tartalmú akkor, amikor a cseh hercegek Szvatopluk halála után a bajorokkal szövetkeztek a morvák ellen (894). A cseh törzsi vezetők közül a Premyslek kerültek az élre. Vencel és Boleslav viszályában a területi rivalizálás és a pogányság-kereszténység harca ölt formát. A Slavnik-dinasztia uralmi körzetét Kosmas már nem törzsek, hanem várkörzetek alapján írja le. Ennek a családnak a kiirtásával (995) ér véget az a koncentrációs folyamat, amely a Vltava-Moldva alsó és középső folyása körül elindította a cseh állam kialakulását. De még ekkor is felbukkan a törzsek utóvédharca: a Slavnik-ház bukásával cseh állami (szemükben törzsi) uralom alá estek a Dúdlebi. Ezek most hosszú ellenállást tanúsítottak új uraikkal szemben és védelmezték önállóságukat. A Premyslek sokáig csak erődített helyeket és közvetlen környéküket tartották szilárdan kezükben ezen a tájon. Végeredményben azonban a 10. század során a cseh törzs kereteiből kiindult és a Pfemysl-dinasztiához kapcsolódott feudális konszolidáció győzedelmeskedett. Egyben Közép-Csehország vezetői kerekedtek felül Délkelet-Csehország törzsi vezető eredetű dinasztáival szemben. Azt, hogy feudális jellegű a Premyslek felülkerekedése a törzsi eredetű vezetőkkel szemben, példázatszerűen érzékelteti Kosmas elbeszélése arról, miként kívánt I. Boleslav 932-ben „várat alapítani római mintára. S azonnal hívta a nép vezetőit, mindannyit egy helyre . . . és kifejezte titkon szívének minden kívánságát: akarom s mondom, hogy számomra római módra építsetek igen magas várat, itt köröskörül. Erre ők azt felelték: Mi, akik a nép szószólói vagyunk, s viseljük hivatalunk jelvényeit, mi ezt megtagadjuk, mert ezt sem nem tudjuk, s nem is akarjuk megtenni; egyébként pedig, amit parancsolsz, atyáink korábban sohasem tették. íme itt állunk szemed előtt s inkább hajtjuk nyakunkat kardod alá, mintsem a munka elviselhetetlen igáját nyögjük." Kosmas elbeszélése szerint Boleslav erre egy vezető embert saját kezével megölt, mire a többiek megkezdték a munkát.12 12 Hermann Oesterley : Historisch-geographisches Wörterbuch des deutschen Mittelalters (Gotha, 1883) 76; Josef Dobiái : Seit warm bilden die natürlichen Grenzen von Böhmen auch seine politische Landesgrenze? 33; Aleksander Oieysztor : Les origines de l'État polonais 69; Reinhard Wenskus : Die slavischen Stämme in Böhmen als ethnische Einheiten 33, 38, 41 ; Ernst Schwarz : Die Stammesnamen in der Prager Bistumsurkunde 29 — 30; Oraus : Diskussion 42; Karel Horálek: Bevezetés a szláv nyelvtudományba 282; Ivan Borkovsky : Levv Hradec. Nejstaräi sidlo Pïemyslovcû (Praha, 1965) passim; Václav Husa : Dëjiny öeskoslovenska 49; Kristó Gyula : A XI. századi hercegség története Magyarországon 20, 21, 31; Vladimir Smilauer : Fragen der ältesten slavischen Siedlung in Böhmen und Mähren im Lichte der namenkundlichen Forschung 22, 24; FrantiSek Graus : Döjiny venkovského lidu v Cechách v dobë pïedhusitské. I. 208 — 209.