Századok – 1976

Történeti irodalom - Kerekes Lajos: Az első osztrák köztársaság alkonya. Mussolini; Gömbös és az osztrák Heimwehr (Ism. Ördögh Piroska) 377/II

378 TÖRTÉNETI IRODALOM dokumentációval bizonyítja, hogy az olasz és a magyar külpolitikának egyik sarkalatos tényezője volt az osztrák kérdés. Bethlen és Mussolini megállapodott egymással a Heimwehr támogatására az ausztriai demokrácia felszámolása érdekében. A Heimwehrnek, amely a támogatás hatására 1928 tavaszától ugrásszerűen fejlődött. 1931 tavaszán pedig, amikor a Heimwehr reménytelen helyzetbe került, ismét az olasz és a magyar kormánykörök támogatásának volt köszönhető, — más külső körülmények mellett —, hogy kilábolhatott a válságból. A magyar — olasz támogatásna k szerepe volt a mozgalmon belüli ellentétek elsimításában, segített a kül- ós a belföld előtt legkevésbé szívesen látott Heimwehr-vezetők eltávolításában, anyagiakkal és taktikai útmutatással erősítette a Heinwehr választási harcát. A magyar és az olasz kormány tartotta vissza a Heim wehr vezetését a bizonytalan kimenetelű puccsoktól, így pl. a magyar kormánykörök közbelépésére ejtette el Starhemberg az 1930. október 26-ára tervezett stájer puccs tervét. A magyar-olasz-osztrák együttműködési törekvések fokozódtak azt követően, hogy a német nemzetiszocialista párt megerősödésével párhuzamosan — a németek anyagi támogatása és propagandája révén — az ausztriai náci mozgalom megizmosodott. A „Harzburgi Front" megalakulásával egyidőben Starhemberg is igyekezett létrehozni az osztrák jobboldali front egységét. 1932 februárjában pedig Berlinben megállapodott Hitlerrel a mozgalom két szárnyának együttműködésében. Az 1932 áprilisi ausztriai tartományi választásokon az osztrák nácik előretörtek és megnőtt az Anschluss veszélye. Mussolini emiatt örömmel üdvözölte Gömbösnek az osztrák kapcsolatok erősítésére irányuló kezdeményezését, kijelentvén: „az osztrák kérdés Olaszország és Magyarország közös törekvései szempontjából elsőrendű fontossággal bír" (121. 1.). A német Anschluss-törekvések hátráltatása érdekében Mussolini, Gömbös és Dollfuss 1933-ban sűrűn levelezett egymással, — ezt a levelezést elsőként Kerekes Lajos ismerteti a szakirodalomban, — majd 1934 márciusában megkötötték Olaszország, Ausztria és Magyarország hármas szövetségét. E szövetség jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1934. május 1-én létrejött — az olaszhoz hasonló tipusú — fasiszta hivatásrendi állam Ausztriában. Kerekes Lajos feltárja az 1934 februári államcsíny tudatos előkészítését bizonyító tények között azt is, hogy a magyar kormány — egyebek között — lőszerrel is segítette a Heimwehr-felkelés végrehajtását. A tanulmány megvilágítja az egyes osztrák kormányok szerepét, és felelősségét is a „konkurrens fasizmus" kialakulásában. Frappáns képet fest Seipelről, aki előbb mint kancellár segítette a Heimwehr-mozgalom fellendülését, majd miután lemondott kancellári tisztségéről, a háttérből segítette a jobboldali radikális kurzus uralomra jutásának előkészítését és közvetett vagy közvetlen támogatásával hozzájárult a mozgalomban felmerült nehézségek leküzdéséhez. A Streeruwitz-kormány bizonytalansága növelte a jobboldal lehetőségeit. A Schober-kormány pedig megegyezésre törekedett a Heimwehrrel és alkotmánymódosító törvénytervezetekkel igyekezett lecsendesíteni a jobboldalt. Minthogy azonban az ország anyagi helyzetének megmentése érdekében a külföldi kölcsönt fontosabbnak vélte az alkotmány reformnál, enyhített a Heimwehr érdekeinek jobban megfelelő eredeti tervezeten. Ebből kifolyólag kiéleződött a viszony Schober és a Heimwehr között. Míg ugyanis Schober evolúció útján kivánta végrehajtani a jobbratolódást, a Heimwehr erőszakos eszközekkel akart céljához érni. Dollfuss kancellár pedig ,,a demokrácia harcos védekezése helyett a »konkurrens fasizmus« öngyilkos útját választotta" (119. 1.). Egyre jobban korlátozta; a demokratikus erők működési lehetőségeit. (1933. március 4-én a parlamentet feloszlatják; március 31-ón megjelenik a Schutzbundot feloszlató rendelet; április végén letartóztatják a KP egész vezetőségét és a párt több száz tagját.) Kerekes Lajos munkája végigkíséri azt az utat, amelyen Dollfuss haladt Ausztria függetlenségének megóvására irányuló törekvései során. Dollfuss „a német közösség bázisáról akarta megakadályozni a nemzeti szocializmus térhódítását Ausztriában" az „egy