Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
367 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE Mielőtt ezeknek az adatoknak az értelmezésébe bocsátkoznék, röviden megemlíteném folyóiratunk egyéb rovatait, munkaterületeit is. így a Vita-rovatot, amelyet ebben az időben az érdekesebb doktori disszertációk vitáiról szóló beszámolók élénkítettek meg, valamint az ún. vácrátóti vitáról készült érdemleges, dokumentális értékű közlemény. A rovatok eddigi merev kereteit ebben a periódusban kissé fellazítottuk s többféle elnevezés, — A történelemoktatás kérdései; Történetoktatás, történészképzés, tudományos utánpótlás; Elméleti és módszertani kérdések; Beszámoló stb. címek — alatt jelentek meg írások a középiskolai és egyetemi oktatásról, valamint történetelméleti és módszertani kérdésekről. Ez utóbbiak sorából kiemelném Barg, Jerofejev és Narocsnyickij szovjet professzorok elméleti, historiográfiai tanulmányait, amelyek sokat nyújtottak a mai polgári történetírás korszerű bírálatához, marxista kritikájához. Rendszeresen, de nem egyszer nagy késésekkel, ismertette az elmúlt négy év folyamán is a Századok a Magyarországon és külföldön megjelent történeti munkákat: évenként kb. 100 — 120 kötet recenzeálására került sor. Az ismertetett kötetek számának fokozatos emelkedése mögött azonban a tartalom színvonalának csak lassúbb javulása figyelhető meg. Célkitűzéseinknek megfelelően emelkedett azonban egyrészt a vidéki városokban, községekben megjelent munkákról készült recenziók száma, másrészt azoknak a fiatal történetkutatóknak a száma, akik ebben a rovatban közreműködtek. Ha szabad idéznem néhány nyilvánosan is elhangzott véleményt, általában véve érdeklődést keltettek a Külföldi folyóiratszemle cikkei; ezek a rövid ismertetések szintén nagyobbrészben fiatal kutatók szorgalmas munkájáról tanúskodnak. Meglehetős kitartást igényelt a szerkesztőség részéről a Krónikarovat rendszeres összeállítása. Ennek cikkei — a Társulat hirei, beszámolók a vegyesbizottságok üléseiről, ülésszakok és kongresszusok munkájáról, továbbá nekrológok, kiállítások ismertetése, pályázati felhívások és eredmények, valamint a budapesti és vidéki egyetemeken készült doktori disszertációk jegyzéke és a tudományos minősítések hírei, éppúgy mint az évenként V. Windisch Éva áldozatkész munkájával készült bibliográfia — egyformán ugyanazt a célt szolgálták: a minél teljesebb információt történettudományi kutatásunkról, közéletünkről. Ezt a Századok egyik legfontosabb feladatának tekintettük, s talán ebben a vonatkozásban sikerült is valamit elérnünk. E kitérő után még néhány megjegyzés az imént felsorolt adatokhoz. Mindenek előtt az, hogy minden csoportosítás természetszerűen bizonyos fokig önkényes, nem differenciálhat kellőképpen; többek között azért sem, mert a marxista munkákat nálunk nem egyszer gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális folyamatok együttes vizsgálata jellemzi ós így inkább csak tematikájuk súlypontja szerint differenciálhatók. Utalnék arra is, hogy pl. az összehasonlító módszer a legtöbb, kifejezetten magyar történeti témát is kiemeli saját köréből és szélesebb látkörbe helyezi. Mindezen szempontok ellenére az adatok megvilágítanak bizonyos tendenciákat történetírásunk fejlődésmenetében. Ezek röviden a következők: a hagyományos ágak mellett gyors iramban fejlődik az eszmetörténet, a kultúrtörténet; egyre szélesedik a kutatók látköre, növekszik az egyetemes történeti, ill. összehasonlító módszerrel készülő tanulmányok száma. Ezek a tendenciák egész történettudományunkra jellemzőek, éppúgy mint az ún. segédtudományi ágak rendkívül sajnáatos visszaszorulása. Azok az adatok azonban, amelyek a feudális kori tanulmányok számának nagy emelkedésére utalnak, csak részben tekinthetők általános érvényüeknek; ez inkább csak a Századokra vonatkozik s egyszerűen abból következik, hogy az elmúlt években valóban fellendült feudális kori történeti kutatás eredményeinek publikálása máshol bizonyos nehézségekkel találkozik. Ezt a fellendülést egyébként — úgy gondolom — eredményként kell nyilvántartani; bár hasonlóról számolhatnánk be az 1945 utáni korzak kai kapcsolatban is. Röviden kell szólnom még a szerkesztőbizottság munkájáról is, amely Zsigmond László akadémikus vezetésével ebben a periódusban is — talán csak a jelen év kivételével
