Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
362 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ban, amelyeket csak az ott dolgozó kollégáink és a szélesebb történész társadalom összefogása oldhat meg. Mindennek tudatában s e cél szolgálatának szenteltük 1973. évi vándorgyűlésünket, amely a történelem és a tömegkommunikáció kérdéseit vitatta, ahol televíziós és rádiós történészek, oktatók, kutatók, újságírók, filmszakemberek kezdték meg az eszmecserét és az együttműködés kialakítását. Az Igazgatóválasztmány 1974 januári ülése után, ahol drámai erővel tört felszínre a történelemoktatás jövője iránti aggodalom és felelősségvállalásos cselekvés igénye, az oktatás felé fordultunk. 1974. évi vándorgyűlésünkön tanárok és tudósok vitatták meg a tankönyvírás gondjait, a tegnapi, 1975. évi vándorgyűlés pedig a történelemoktatás és tudomány kapcsolatát és az oktatás jövendő útját volt hivatva tisztázni. A nagyszabású rendezvényeken túl a mindennapi munkával is részt kértünk és vállaltunk a széles értelemben vett közélet gondjaiban, igen aktív tevékenységet folytattunk a közoktatás továbbfejlesztését célzó bizottságokban és munkálatokban, részt vettünk tervek kidolgozásában, megvitatásában, véleményezésében, anyagok elkészítésében. A köztudatformálásban való aktívabb részvételünk érdekében megszerveztük a legfontosabb nyilvános vitáink és szemléletformáló rendezvényeink közreadását, a történelem és a tömegkommunikáció címet viselő Országos Történész Vándorgyűlés anyaga jegyzőkönyvszerűen megjelent, bővített, tudományos igénnyel kiművelt változata pedig már az Akadémiai Kiadónál van. A Történelemtanárok 1974. évi Nyári Akadémiájának teljes anyaga napvilágot látott, rendszeresen jelennek meg a H. Balázs Éva által szerkesztett népszerű sorozatok, végre megjelentek új, népszerű sorozatunk, a Történelemformáló Napok első, s máris nagy sikert aratott kötetei, ide számíthatjuk nem egy üzemtörténeti kötetünket, s kísérletet tettünk népszerű folyóirat kiadásának megszervezésére, itt azonban sajnos egyelőre áttörhetetlen falakba ütköztünk. Anélkül, hogy a közreadott anyagban taxatíve is felsorolva található tevékenységünkből most példaként többet idéznék, inkább arról szólok, hogy a közügyek felé való fokozott — s ne hallgassuk el, nem lebecsülendő eredményeket hozó — fordulás milyen problémákat hozott felszínre, s milyen állásfoglalásokra, döntésekre késztetett és késztet bennünket. Amilyen mértékben kifelé fordultunk a szellemi közélet, a köztudatformálás felé, annyira megindult az áramlás a Társulatba. Az áramlás irányát pedig az határozza meg, hogy milyen kérdésekkel foglalkoztunk. A Társulat tagsága három év alatt több mint harmadával megnőtt. 1972-ben taglétszámunk 883 volt, jelenleg pedig 1141. (Az írásban kiadott referátumban még csak 1121 szerepel, azóta húsz új belépés volt.) Korábbi határozatunknak megfelelően semmiféle tagtoborzást nem folytattunk, a taglétszám növekedését tehát egyértelműen vonzókörünk növekedésének kell betudnunk. Az új tagok között legnagyobb számban tanárok vannak, legnagyobb arányban pedig múzeológusok, könyvtárosok, MSzMP oktatási igazgatóságainak történészei, s a tömegkommunikációban dolgozó kollégáink. A növekedés nemcsak a szakmai, munkaterületi arányokat változtatta meg, hanem a budapestiek túlsúlyát is. Ma már, ha nincsen is az ország minden területi egységében működő csoportunk, tagságunknak mintegy fele az ország különböző részeiről kerül ki. Mindez azt mutatja, hogy a Társulat hatóköre lényegesen kiszélesedett, programunknak, tevékenységünk új irányvonalának kedvező visszhangja volt. S ha vannak is még fehér foltok, ahová nem jut el tevékenységünk, messze van már az az idő, amikor a Társulatnak a helyét kellett keresni az ország közéletében, sőt voltak, akik létének szükségszerűségét kérdőjelezték meg a tudományszervezés és a modern közélet új körülményei között. Az érdeklődés az utóbbi években határozottan s nem csupán a taglétszámon kimutathatóan megnövekedett, hiszen rendezvényeinken nemcsak tagjaink, hanem nagyszámú érdeklődő is résztvett. Sőt egy-egy sikeres rendezvény után épp ezek közül léptek be számosan tagjaink sorába, s még többen beléptek volna, ha helyben kaphatnának belépési