Századok – 1976

Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II

356 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE ség semmiképpen sem a bizottsági munkára vonatkozó értelmezésbeli eltérésből származik. A különbséget a feladat jellegéhez való alkalmazkodásban kell keresni, abban, hogy míg a pártoló tagsági bizottságnak a pártolótagság célját, értelmét, előnyeit és hátrányait, megoldási módszereit, egyszóval elveit és a megoldásra vonatkozó javaslatokat kellett felderíteni, kidolgozni és az igazgatóválasztmány elé tárni, az anyagra épült elfogadott teendők végrehajtása azonban már az elnökség és a titkárság feladata, addig a pályázati ügyekben nem egy egyszeri kérdésfeltárásról van szó, hanem a sok éven permanensen keresztülhúzódó pályázati rendszer tematikus egységének és ugyanakkor megújulása biztosításának, a mozgósítás módjának és mértékének, esetenkénti meghatározásának stb. egész komplexumáról. Úgy látszik tehát, hogy amíg a pártolótagsági bizottság feladatát egy óv alatt lényegében bevégezte, tehát feladata egyszerinek tekinthető, a pályázati bizottság feladata permanens, tehát állandó bizottságként kell felfognunk. A kiadvány bizottság pedig munkája folyamatosságára való igény tekintetében a kettő között helyezkedik el, ugyanis szóles helyzetfeltárás ós javaslattevés után olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek a megoldása huzamosabb időt igényel. Szerencsésnek látszanék azonban, ha kb. 2 — 3 évenként a bizottság újra megvizsgálná az előrehaladást, a helyzetváltozásból származó új lehetőségeket és feladatokat. Tehát ezt a bizottságot időszakosnak kellene tekintenünk. Mindebből tehát — amellett, hogy a három igen nagy munkát végzett bizottság munkájában résztvevőknek, különösen vezetőiknek, Vass Henriknek és Spira Györgynek ez úton is szeretnénk megismételni az igazgatóválasztmány köszönetét — néhány következtetés szinte magától adódik. Egyrészt az, hogy a bizottsági munka, mint az igazgatóválasztmány egyik fontos munkamódszere bevált, s bizton lehet számítani a vezető testület tagjainak — vagy legalább azok egy részének — segítőkész tevékenységére. Másrészt, hogy nem lehet a bizottságokat, módszereiket, tevékenységi formájukat nézve, egyformának tekinteni, rugalmasan alkalmazkodni kell a konkrét feladat jellegéhez. Egyaránt megvan a lehetősége és értelme ad hoc, időszakos ós az állandó bizottságok létrehozásának ós működtetésének. A megnövekedett és sokágúvá vált társulati munka feltételei is megkövetelik az Igazgatóválasztmány összetételében rejlő szellemi és tevékenységi potenciál felhasználását és kamatoztatását. A továbbiakban nagyon röviden, szinte egy-egy mondatba sűrítve szeretnénk átfogó képet adni az igazgatóválasztmány tevékenységéről. Az igazgatóválasztmány 1972. június 20-i ülésén megvitatta a társulati munka továbbfejlesztésének kérdéseire vonatkozó előterjesztést, majd a jelölőbizottság javaslata alapján megválasztotta a Századok szerkesztőbizottságát. A választmány 1973. március 7-i ülésén megvitatta a Társulat 1972. évi működéséről készített beszámolót s az 1973. évi munkatervet. Az október 2-i ülésen V. M. Túrok professzornak — munkásságának méltatása után — Ember Győző nyújtotta át a tiszteleti tagságról szóló oklevelet. Ezután Túrok professzor „Az osztrák szociáldemakrata párt nemzetiségi programja" címmel tartott előadást. Az 1974. január 18-i ülés megvitatta és kiegészítésekkel elfogadta az 1973. évi tevékenységről készített beszámolót és az 1974. évi munkatervet. A választmány részletesen foglalkozott a történettanítás kérdéseivel, majd megvitatta a Kiadványbizottság által készített jelentést a társulati kiadványok helyzetéről. A június 28-i ülés jóváhagyólag tudomásul vette a szakosztályvezetőségek újjáválasztásáról és az 1974. év első felében végzett tevékenységről szóló beszámolót. Az Igazgatóválasztmány ugyanezen ülése megvitatta és kiegészítésekkel elfogadta a Pályázati Bizottság jelentését. Az igazgatóválasztmány 1974. február 12-i ülése megvitatta és bizonyos módosításokkal elfogadta a Társulat 1974. évi tevékenységéről készített beszámolót és az 1975. évi