Századok – 1976
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat tisztújító közgyűlése (Ember Győző; Szabolcs Ottó; Pamlényi Ervin hozzászólásával) 327/II
348 A MAGYAR TÖRTÉNEI.MI TÁRSULAT KÖZGYŰLÉSE számára továbbra is alapvető kérdés marad a történelemoktatás jövője, helye a közműveltségben és — természetesen — tartalmi színvonala. 6. A vidéki csoportok munkája A Társulat összetétele és munkájának irányultsága nem kis mértékben a vidéki csoportok fellendülésének igényét hordozza magában. Meg kell mondanunk, hogy e téren a 3 éves periódus alatt nem tudtunk kellő eredményeket elérni. Igaz, hogy a hosszú évek óta közmegelégedéssel működő csoportok: a déldunántúli Babies András elnök és Ruzsás Lajos titkár vezetésével, a keletdunántúli Fitz Jenő elnök és Farkas Gábor titkár irányításával és az igen aktív Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tok Miklós elnök, Deák Gábor alelnök és Dobosy István irányításával sikeres tevékenységet folytatott, s lendületesen kezdte meg munkáját az újjáalakult Nógrád megyei csoport Schneider Miklós elnök, Kaári Sándor alelnök ós Bozó Gyula titkár vezetésével. Külön örvendetes, hogy a Tiszántúlon is megindult a munka a megalakult Szabolcs-Szatmár megyei csoportban, Hársfalvi Péter elnök kezdeményezésére és dinamikus irányításával, Ábrányi Ede, Szabó László alelnökök és Bereczki József titkár munkája nyomán. Ugyanekkor azonban a nyugatdunántúli csoport Lengyel Alfréd lemondása óta lényegében nem működik, a Tiszántúl nagy része és Dél-Magyarország csak az ott tartott központi rendezvények, vagy ott dolgozó tagok egyéni munkája esetén részese a társulati programoknak, még olyan jelentős és számos neves történészt egyesítő egyetemi városok, mint Szeged vagy Debrecen körül sem alakult ki társulati csoport. Az igazgatóválasztmány a megyei decentralizáció lehetőségeit és a megyei szervekkel való együttműködés előnyeit figyelembe véve a Társulat tevékenysége szempontjából, úgy döntött, hogy — nem kizárva a táji-területi szervezés lehetőségeit — a jövőben a megyei szervezésre, megyei csoportok létrehozására kell törekedni. Természetesen ez csak ott látszik célszerűnek, ahol találkozik az erre irányuló igény a személyi adottságokkal, feltételekkel. Azt gondoljuk azonban, hogy a lehetőség sokkal nagyobb, mint amennyire eddig ki tudtuk aknázni. A Társulatnak tehát a következő periódusban intenzívebben kell törekednie a vidéki csoportok hálózatának szélesítésére s a vidéki munka segítésére. A dél-dunántúli csoport igen élénk és színvonalas tevékenységét kiadványain mérhetjük le legplasztikusabban. 1969—1974 között megjelent a baranya-pécsi munkásmozgalom bibliográfiájának 1 — 4. füzete Babies András, Molnár István, Szita László összeállításában. A Baranya—Somogy—Tolna—Zala megyék két évenként rendezett találkozóját ez alkalommal Nagykanizsán tartották, ahol 16 előadás hangzott el, melynek anyagát Babies András szerkesztésében Nagykanizsai Konferencia a Komplex Tájkutatásról címen közre is adták. Úgyszintén Baranya—Somogy—Tolna—Zala megyék közös rendezvényeként került sor az MTT dél-dunántúli csoportjának közreműködésével a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában végrehajtott kutatásokról szóló konferenciára Szekszárdon 1975 októberében. Ennek az érdekes rendezvénynek az anyagát sajtó alá rendezik és nemsokára a nagyközönség elé tárják. A csoport folytatta korábban megkezdett előadássorozatát. Ennek keretében előadást tartottak: Dolmányos István: Napjaink szovjet történetírása, Zsigmond László: Hazai történetírásunk a nemzetközi történetírás egészében, Heckenast Gusztáv: Dózsa és a parasztháború, Hanák Péter: A dualizmus és főbb jellemzői, Laczkó Miklós: Munkásmozgalmunk és a munkásrétegződés címen. A csoport tagjai igen aktívan tevékenykedtek a Székesfehérváron tartott településtörténeti konferencia előkészítésében és programjában. A kelet-dunántúli csoport jelentős részt vállalt Székesfehérvár 1000. évfordulója ünnepségeinek megrendezésében. A vezetőség koszorút helyezett el az államalapító István
